Szolgálat 76. (1987)

Az egyház szava - Testvéri üzenet

ragaszkodnak egyházukhoz. Tagadhatatlan viszont, hogy a II. világháború óta érezhetően csökkent a résztvevők száma a heti szentmisén: 1958-ban 74 százaléka állította, hogy jelen volt a szentmisén, 1985-ben már csak 53 százalék. 71 százalék havonta csak egyszer vesz részt az Eucharisztián. Ezek az adatok nem változtak az elmúlt 10 év folyamán. Változatlan 1950 óta azok számaránya is, akik elhagyják hitüket.

A hívek nagy része rendszeresen olvassa a Szentírást és résztvesz az egyházi ünnepségeken. A kutatások azt is megállapították, hogy az utolsó 10 évben jelentősen megnőtt a gyónók száma (1977-ben 18 százalék mondotta, hogy gyónt az elmúlt héten; 1986-ban 23 százalék járult a szentgyónáshoz az utóbbi 30 nap falyamán). Magas azoknak az egyéneknek a száma is (főleg értelmiségiek körében), akik meg vannak elégedve a II. Vatikáni Zsinat határozatainak köszönhető változásokkal. Figyelemre méltó továbbá, hogy a katolikusok társadalmi felemelkedése észrevehetően nem változtatta meg törődésüket és nyíltságukat a társadalmi problémákkal szemben.

Az új helyzet azonban kihívásokat is jelent a püspököknek, mint a közösség vezetőinek, üt területet említenék meg:

1. A hívók az Egyház tanításában is inkább az érvek súlyát, és nem a puszta tekintélyt nézik. Mivel a tanítás gyakran érint olyan kérdéseket, amelyeken belül számos hívő szaktudással rendelkezik (orvos-etika, gazdaságtudományok), felkészültségükkel hozzá akarnak járulni megoldásukhoz. Mindez az együttműködés új formáját és széleskörű véleménykutatást igényel az egyházi tanítóktól. A katolikus értelmiségiek — kollégáik előtt — igen érzékenyek az Egyház véleményének és tanításának hitelességére, amikor úgy tűnik, hogy annak állásfoglalásából hiányzik a szakismeret.

2. A politikai kérdésekben az amerikai katolikusok féltékenyek hagyományos szabadságukra, és nagyon ingerültek, ha valaki rá akarja venni őket, hogy így vagy amúgy szavazzanak, ha meg akarják szabni nekik, hogy melyik jelöltet válasszák. Minden ilyenszerű befolyásolási törekvés az ellenkező hatást váltja ki. Kényes tehát a püspökök helyzete: hirdetniük kell a helyes tanítást, ugyanakkor kerülniük is az olyan megfogalmazásokat, amelyek vitatott kérdésekben azt a látszatot keltenék, hogy befolyást akarnak gyakorolni a politikára. (...)

3. A hívek arra kérik az egyházi Tanítóhivatalt, hogy tárja föl nekik az evangéliumot munkaterületük és társadalmi illetve politikai elkötelezettségük számára. (...) Mindenekelőtt olyan lelkiséget keresnek, amely átfogja egész életüket: nem ítéli el a technika világát, amelyben élnek és dolgoznak, hanem segíti őket, hogy szétválaszthassák a jót a rossztól és támogathassák a jót. Bántja őket a hivatásuk gyakorlása és a családi kötelezettségeik közötti feszültség, emiatt segítséget keresnek hitükben, hogy feloldhassák azt az evangélium követelményei szerint.

69