Szolgálat 76. (1987)

Az egyház szava - Testvéri üzenet

4. A hívek az Egyház javára és fejlesztésére kívánják fordítani szakismereteiket és képességeiket. Gyakran az az érzésük, nem kapnak elegendő lehetőséget arra, hogy szakképzettségüket az Egyházban is kamatoztathassák, s néha úgy tűnik, klerikalizmusból illetve hatalomféltésből az egyházi vezetők akarják őket távol tartani.

5. Főként nők kívánnak egyenlő felek lenni az Egyházban, s részesedni a küldetésben. Az amerikai egyház mérhetetlen hálával tartozik a szerzetesnővéreknek, akik kiépítették nevelési és beteggondozói hálózatát. Sok szakavatott és önfeláldozó nőt manapság mély fájdalommal tölt el az a tudat, hogy egyházunk „másodrangú állampolgárának“ érzi magát. Ez nemegyszer haragba csap át, s terjed mindkét nem fiatalabb generációiban. A mai nők visszautasítják, hogy a „nemi alacsonyabbrendúség“ szokványos elképzelése és elmélete szerint kezeljék őket, s azt kívánják, az Egyház ismerje el, mennyire nagy szükség van rájuk teljességének megvalósításában. Szavával és példájával tanítsa azt, hogy a férfiak és a nők együtt Jézus tanítványai és Isten országának eszközei. Olyan egyházat keresnek, amely egyenlőnek fogadja el a nőket. Sokan nem tapasztalják ezt az Egyházban, s attól félnek, erre is a férfiak felsőbbrendűsége, uralma nyomja rá bélyegét.

A katolikus nők ugyanakkor elvetik azt a feminizmust, amely aláássa a családot vagy nem felel meg női természetüknek. De sokan nem látják még, hogy az Egyház olyan rendszer kiépítésére törekedne, amely egyenlő társnak tekinti a nőket, s ahol nincsenek alárendelve, hanem a másik nemmel kölcsönösen kiegészítik egymást, s így alkotják az ember Isten-képúségének teljességét.

Augusztus 16-án az Úrangyala elimádkozása után joggal jegyezted meg, Szentatya, hogy az evangélium „tele van nőkkel“, s „bár a nők nincsenek hivatva arra a sajátos küldetésre, amit az Úr az apostolokra bízott“ (vagyis ahogyan többször világosan kifejezted: nincsenek hivatva a papszentelésre), „mégis fontos szerep vár rájuk az evangéliumi örömhír terjesztésében“. Kiemelted, hogy Mária példakép is. A nők ma ezt a szentírási szerepet akarják visszaszerezni: társi viszonyukat Krisztussal.

A teljesség érdekében szólnom kell azokról a lelkipásztori feladatokról, amelyek ma külön kihívást jelentenek az amerikai püspököknek: ilyenek a karizmatikus megújulás, a Biblia felfedezése a hívek személyes életében, a fundamentalista irányok, a szociális mozgalmak (pl. A Katolikus Munkás) és az általános lelki megújulás. Negatív értelemben pedig beszélni kellene a sok válásról és a családok széthullásáról, valamint a jólét kihatásairól a társadalmi értékrendszerre, a fogyasztás rossz oldalairól és a tékozlásról.

De a kép nem lenne teljes, ha nem említenénk meg azokat a csoportokat, amelyek nagy lendületet és lelki gazdagságot kölcsönöznek az Egyesült Államok egyházának: a „hispanos“ (a spanyol nyelvűek), a néger és ázsiai közösségek. Az utóbbi évtizedben új dimenziót adtak az egyházi életnek. Pl. a „his70