Szolgálat 76. (1987)

Tanulmányok - Dicenti Gyula: Nevelő diploma nélkül

a gyerek fölnevelését. Gyakran csak ingyen munkaerőt, cselédet láttak ezek a jövevényben. Ha pedig édes gyermekük is volt, azok rendszerint betolakodónak érezték a nevelt gyermeket. Az ún. ifjúsági menhelyek pedig szinte soha nem voltak képesek még csak megközelítőleg sem biztosítani a családi szellemet, környezetet.

önkéntes, hajadon vagy özvegy nőket keresett tehát Gmeiner, akik 6—8 gyerek mellett betölthetik az anya szerepét. Eleve tudta, hogy ezt csak pénzért nem lehet vállalni. Ehhez hit, idealizmus, érettség és anyai szeretet kell. De ha ez megvan a gyermek érzi, hogy szeretik, s szomjasan issza magába ezt a légkört. Ez lehet csak az alap a további lépésekhez.

2. A szeretet nem gyengeség, nem önkényesség vagy szabadosság. Kezdettől fogva tisztelni, becsülni kell tehát a másikat, a testvéreket. Három-négy ha ez megvan, a gyermek érzi, hogy szeretik, s szomjasan issza magába ezt retet-közösséget, az új családot. Megdöbbentő, milyen fontos szempontot valósított meg Gmeiner ezzel!

Gyakran megtörtént, hogy 8—10 éves kisfiút vagy leánykát hoztak „új családtagként“, aki az első hónapokban vadul támadt mindenkit, vagy szótlanul vonult vissza a szoba sarkába. Érthető, hiszen nem egyszer mondták már neki: „itt lesz az otthonod“, „ennél a bácsinál és néninél fogsz lakni“. De azok nem otthonok voltak: verést, csúfolást kapott, nem egyszer durva erőszak volt az osztályrésze. Mit várhatott tehát legújabb helyén? A jeget gyakran az törte meg, hogy a „család“ egyik csöppsége megszerette az új testvért, boldog volt, ha ez etette, sétáltatta. A vadóc gyerek megérezte, hogy szeretik.

3. Az én házam az én váram! Ez biztosítja a családnak az otthont, a szükséges légkört: összeköt s ugyanakkor elkülönít, megkülönböztet a szomszédoktól. Lehetővé teszi, hogy a család együtt töltheti a napot, az estét, fogadhat látogatókat, imádkozhat. Két-három gyerek lakjon egy-egy szobában, másikban pedig az édesanya. A konyha a ház tűzhelye, ahol a gyermekek mindig megtalálhatják az édesanyát. Ő kapja meg a hónap elején a háztartáshoz szükséges pénzt, s a gyermekek is megtanulják, hogy ezt be kell osztani. Segítenek a bevásárlásban s a nagyobbak a lakás kitakarításában. Úgy, mint minden családban otthon.

4. A gyermeknek meg kell tanulnia, hogy felkészüljön a nagyobb, a későbbi, a családon kívüli közösség életére. Ehhez az első hidat a falu, a 10—15 „családi ház“, nehány központi épület képezi. De ez nem jelent teljes elkülönülést. Ellenkezőleg: a gyermekek a közeli községi vagy városi iskolába járnak, istentiszteletre, szentmisére pedig ugyancsak a közeli helység templomába. Ne érezzék a különbséget, azt, hogy ők mások mint a környező világ gyermekei. Ha rendkívüli esetben óvodát, iskolát nyitnak vagy templomot építenek az SOS Gyermekfaluban, álljon az nyitva a környék gyermekeinek, lakóinak is.

Gmeinernek keserű csalódást okozott, hogy beadványát figyelemre sem méltatták. Próbálkozott az innsbrucki Caritasnál, a városi szerveknél: siker55