Szolgálat 76. (1987)

Tanulmányok - Luc Aerens: Katekézis és megtérés

tával pedig egyik reggel az édesapa, a városrész órásmestere is megjelent a templomban, s azóta is rendszeresen jár.

Valamelyik plébánián néhány szülő azt kérte, hogy gyermekeik „privát“ (micsoda borzalmas kifejezés ennek a fogalomnak a jelzőjeként!) végezzék első szentáldozásukat, vagyis anélkül, hogy a szülők részéről bármilyen „hitbefektetést“ is kívánna. A plébános feltétele az volt, hogy néhány héten át folyamatosan vegyenek részt a szombat esti szentmisén. Ezek az esti eucharisztikus ünnepségek különös tekintettel vannak a gyermekekre és elsőáldo- zási előkészítésükre. Nem gyermek- hanem inkább családi misék, ahol a liturgia megélésében figyelemmel vannak a szülőkre és szerepükre is. Az újonnan érkezett szülők csoportja egész sor váratlan dolgot tapasztalt. Mindenekelőtt megállapították, hogy gyermekeik — az ő felnőtt elvárásaikkal ellentétben — lelkesen járnak misére, sőt kérik, minél gyakrabban jöhessenek. Aztán észlelték, hogy ők maguk is felfedezték a liturgiát: csodálkozva állapították meg, hogy mind egymás közt, mind gyermekeikkel már „beszédtéma“. Persze ezeket a családi miséket teljesen átjárja a tevékenység: élénk ritmus, váltakozó mozdulatok, felkiáltások, hitvallások... Egyszóval: valóságos liturgia, azaz cselekvés folyik. Az ünneplés egyes mozzanatait maguk a családok vezetik. Fogadják a híveket, részt vesznek a bevezető részben, az igehirdetésben, a hívek könyörgésében, az adományok gyűjtésében és elosztásában stb.

A szülők és a nagyszülők a hét folyamán otthon, gyermekeikkel együtt készülnek fel az istentiszteletre, hogy a megfelelő helyen — amiért felelősek — átadják a közösségnek részüket.

De a legnagyobb meglepetés akkor érte őket, amikor a liturgiáért felelős csoport felkérte ezeket az újonnan jött szülőket, hogy vállalják ők az isten- tisztelet egyik mozzanatának vezetését a következő szentmisén. Minden segítséget megígértek nekik, s néhány gyakorlati és egyszerű meglátást, észrevételt azonnal közöltek velük a feladatra vonatkozóan. Átadták a megfelelő vasárnap miséjének a szövegét, s címet is kaptak, akihez nehézség vagy bizonytalanság esetén fordulhatnak. Végső meglepetés: minő nagy örömmel vállalta ezeknek a családoknak jó része feladatát a liturgiában, jóllehet évek óta nem gyakorolták hitüket. Ez az öröm átragadt másokra is, s az újonnan jöttek nagy része — ez után a bevezető szakasz után — hűségesen gyakorolta hitét, bekapcsolódott az egyházközség életébe.

Vallásváltoztatás

Meg kell említenünk egy másik jelenséget is, mégpedig azt, hogy egyikmásik gyerek — bár ez ritkán fordul elő — bejelenti óhaját: vallást szeretne változtatni. Elég gyakran megesik, hogy Belgiumban meghonosodott muzulmán származású szülők leszármazottai (a 3. és 4. nemzedék) együtt akar iskolatársaival a szentáldozáshoz járulni, illetve a bűnbánat szentségében részesülni. A katolikus hittan révén (ezekben az iskolákban az egyetlen vallástan)

48