Szolgálat 76. (1987)

Tanulmányok - Luc Aerens: Katekézis és megtérés

tetni a szentség értelmét, akkor sokak számára igazi lelki haladás kezdetévé válhat.

Emlékszem például egy esetre; a cserkészeknél történt. Új, nemzeti lelkészt kaptunk, aki első alkalommal vett részt a tiszti kiképzésen. A fiatalok (már 20—25 körüliek) azonban nem tudták, hogy az új társuk lelkész, s fesztelenül kérdeztek, s szabadon beszéltek összes problémáikról. Az étkezés folyamán csodálkozással vették tudomásul, hogy a hosszúhajú, „szuper-szimpatikus“ kollegájuk pap. Alig hitték el. Az esti eucharisztikus liturgia három óráig tartott. Pap társuk vezette a szentmisét és a megelőző vigíliát, s a fiatalok elragadtatva vettek részt, megfogta őket lelkészük hívő magatartása a liturgiában és a feltámadt Krisztus, akivel rajta keresztül találkozhattak. A résztvevők közül nem egy mondotta később, hogy hite azon a szentmisén vert gyökeret. Évek múlva ismét találkoztunk néhányan a csoportból. Többen megemlítették, hogy az a liturgikus ünneplés fordulópontot jelentett az életükben.

Felnőttek megtérése

Arról is tanúskodhatom, sok más kollégámmal együtt, hogy nemcsak gyermekek és ifjak szembesülnek Krisztussal a katekézis folyamán olyannyira, hogy valóban megtérnek. A felnőttek is megtérnek, leginkább gyermekeik révén. Az ő megtérésük igen gyakran tartós, életre szóló.

Legutóbb egy háromgyermekes édesanyánál tapasztaltam ezt. Legidősebb gyermeke nyolc éves és a múlt évben kérte a keresztséget. Az édesanya pedig az elmúlt hónapban mondotta: „Gyermekeim, s elsősorban a legidősebb, ismételten hangoztatják: Van Isten! így magam is visszatértem az Egyházhoz, s újból hiszek Istenben. Évekkel ezelőtt, gyermekkorom végén hagytam el hitemet.“ A férj, a gyermekek apja még nem képes világosan látni, nem tudja, hogy mi is megy végbe családjában, de éjszakába nyúló eszmecserét folytatnak minderről.

Számos plébánia és katolikus iskola igazolhatja, hogy évente igen sok szülő számára valóságos sokkot jelent, amikor összejönnek az első áldozok szülei, hogy előkészítsék az ünnepséget. Megdöbbenve tapasztalják, hogy egy „más“ egyházzal állnak szemben, mint amilyent évekkel ezelőtt elhagytak: dinamikus, újszerű, emberséges, s nyíltan fogadja az embereket, — mindez természetesen függ attól, hogyan élik meg az Egyházat az előkészítő csoport és vezetői. Nem egy szülő ekkor kezd — először életében — tudatosan és szabadon keresztény életet élni.

Néhány példát említhetek még. Egyik fiú bensőségesen készült a hitvallásra. A pap hangsúlyozta neki a vasárnap megszentelésének fontosságát: ott találja meg a szükséges kapcsolatot a közösséggel, s ott őrizheti meg hitét Istenben. A serdülő megértette a felszólítás jelentőségét és fontosságát. Mintha „ragályos betegség“ lett volna (ami szinte elkerülhetetlen, ha valaki megtér) pár hónap múlva már nővére is vele ment a szentmisére. Az év fordul47