Szolgálat 76. (1987)
Tanulmányok - Luc Aerens: Katekézis és megtérés
azt, amiben hisz... Micsoda lelki mélység!“ Két év múlva, sajnos, a család elköltözött a városból, s többször nem találkoztam a kisfiúval. Nem tudom tehát, sikerült-e megbirkóznia környezete ateizmusával. A legtöbb gyerek és család számára a probléma az, hogy nincs állandó kapcsolatban egy keresztény közösséggel, nem vesz részt a plébániai életben. Ezzel magyarázható, hogy amikor a gyermek befejezi az elemi iskolát, gyakran (bár ideiglenesen!) kialszik ragaszkodása Krisztushoz, mivel véglegesen nem gyökerezett bele az Egyházba. Lelkipásztori kíséret fiatalok számára Az elemi iskola vége nem szükségképpen eredményez megállást, megtorpanást mindenkinél. Rendszerint azt tapasztaljuk, hogy a serdülők is szembesülnek a hit kérdésével, Krisztussal: „És te szeretsz engem?" Főként akkor élik át ezt, ha mi, lelkipásztorok nyomon követjük őket fejlődésükben, ha élvezhetik egy csoport vagy fiatalokból álló kisközösség támaszát. A gyermekkor utáni újramegtérés akkor következik be, ha a csoport illetve közösség nem zárja ki az igazi kérdések — beleértve a hitetlenség és a hitbeli kétely — felvetésének lehetőségét. A bérmálás és a hit megvallása — feltéve ha nem formalitások és puszta kötelességek — jelentős életmozzanatok lehetnek a fiatalok számára: hitük újraéledésének kifejezői. Itt is tapasztaltam, hogy nem ritkán ezek a fiatalok az egyedüli gyakorló keresztények családjukban, s egyedül ők tartanak igényt az Egyház lelki támogatására. Ifjúsági csoportokon belül számos alkalmat találnak arra, hogy keressék Istent, hűségesek maradhassanak keresztségi ígéretükhöz és keresztényként éljenek. A szentségek kiszolgálása: magával ragadó lehetőség A fiatalok számára a szentségek kiszolgáltatása vagy más lelki elmélyülés a megtérés csírája lehet, ha fejlődési fokuknak megfelelő módon történt az előkészítés és az ünneplés. Nem egyszer tapasztaltam ugyanis, hogy a serdülők a keresztelő után felkeresték a szentséget kiszolgáltató papot: megragadta őket az egész ünnep, mivel tevékenyen vehettek részt mind az előkészítésben, mind pedig magában a liturgiában: rajzokat készítettek, összeállították a hívek könyörgését, feldíszítették a kápolnát stb. Ugyanezt tapasztaltam, ha aktív szerepet kaphattak a bérmálkozáskor, a szentmisék s a kiengesztelődés szentségének ünneplésében. Döntő hatása lehet a szertartást végző személynek, az ünnep vezetőjének (animateur/animatrice), főleg ha belekapcsolódott az előkészületekbe. Kezdetben a gyermekek talán csak azért vesznek részt mindenben, mert a csoporthoz tartoznak. Ha azonban a celebráns vagy a vezető 'egész lényével (nem annyira szavaival, hanem magatartásával, gesztusaival) tanúskodik arról, ami végbemegy, ha tudatosítja bennük a szentség jelentőségét, ha sikerül megél46
