Szolgálat 76. (1987)
Tanulmányok - Luc Aerens: Katekézis és megtérés
héten. Egy fokkal tágabb kört alkothatnak erre a célra az úgynevezett kisközösségek tagjai. Nem egy ilyen csoport erre is szakít időt, és teremt hozzá imádságos környezetet. Mert csak akkor lesz pozitív eredménye a testvéri intésnek, ha érezzük, hogy a másik szeretetből mutat rá gyengeségünkre, ha bízunk benne, hogy valóban jót akar nekünk. Ennek egyik fokmérője saját magatartásom lehet: miért és milyen módon próbálok én őszintén nyilatkozni a másikról, s szeretet vezet-e ebben vagy sértettségem? Újabban a testvéri nyíltság és intés egyik sajátos formáját dolgozták ki egyes plébániákon. A szentmise végén kérdőívet osztanak ki, amelyiken a résztvevők közlik, hogy mit tartottak a prédikációról (tartalmilag, formailag mi tetszett nekik, mi nem, mit lehetne jobban kidolgozni, mit kellene elhagyni stb.). Természetesen ennek csak akkor van értelme, ha a prédikáló papok és diakónusok nem kritikának hanem a testvéri szeretet és felelősségérzet jegyeinek tekintik ezeket a megnyilvánulásokat, s ennek megfelelően fel is használják a megjegyzéseket. A lélektani ismeretek ezen a ponton is hasznosak lehetnek. A pszichológusok ugyanis két típust fedeztek fel az emberek között. Vannak, akik beállítottságuknál fogva inkább „intrapunitívek“, mások pedig „extrapunitívek“. Az elsők hajlamosabbak arra, hogy a nehézségek, sikertelenségek okát magukban keressék. A második csoport pedig eleve a „többiekben“, a másikban véli felfedezni a bajok, szerencsétlenségek okozóját. Az extrapunitív tehát úgy foglal el védekező álláspontot, hogy kezdettől fogva és öntudatlanul is ellentámadásba megy át a másikkal szemben. Az intrapunitív figyel a másikra, talán rágódik is megjegyzésein, magatartásán, de fél, s nem mer változni, nehogy valakinek is kellemetlenséget okozzon. Mindkettőnél segíthet tehát az önismeret ahhoz, hogy helyes lelkülettel fogadja a testvéri intéseket, képes legyen kiegyensúlyozottan haladni előre. Mert, ahogy Szent Pál többször int: a cél még előttünk áll. Küzdenünk kell a hit és szeretet páncéljában, az üdvösség reményének sisakjában (2Tesz 5,8). Meg kell vívnunk a hit jó harcát (Him 6,12), hogy elnyerhessük az igazság győzelmi koszorúját (2Tim 4,7). Luc Aerens KATEKÉZIS ÉS MEGTÉRÉS Amikor megtérésről és katekézisről hallunk, elsőnek egy pedagógiai módszer gondolata merülhet fel bennünk. Tanulmányunk végén erre is kitérünk. De a témát mint ténykérdést is vizsgálhatjuk, s kérdezhetjük: Találkozunk megtérésekkel ma, a XX. század végén a gyermekkatekézis révén? Erről az oldalról tanúság formájában közelítem meg a problémát. Mondanivalóm természetesen részleges marad. Azokról az esetekről szeretnék tanúskodni, amelyeket 43
