Szolgálat 76. (1987)

Tanulmányok - Luc Aerens: Katekézis és megtérés

héten. Egy fokkal tágabb kört alkothatnak erre a célra az úgynevezett kiskö­zösségek tagjai. Nem egy ilyen csoport erre is szakít időt, és teremt hozzá imádságos környezetet. Mert csak akkor lesz pozitív eredménye a testvéri intésnek, ha érezzük, hogy a másik szeretetből mutat rá gyengeségünkre, ha bízunk benne, hogy valóban jót akar nekünk. Ennek egyik fokmérője saját ma­gatartásom lehet: miért és milyen módon próbálok én őszintén nyilatkozni a másikról, s szeretet vezet-e ebben vagy sértettségem? Újabban a testvéri nyílt­ság és intés egyik sajátos formáját dolgozták ki egyes plébániákon. A szent­mise végén kérdőívet osztanak ki, amelyiken a résztvevők közlik, hogy mit tartottak a prédikációról (tartalmilag, formailag mi tetszett nekik, mi nem, mit lehetne jobban kidolgozni, mit kellene elhagyni stb.). Természetesen ennek csak akkor van értelme, ha a prédikáló papok és diakónusok nem kritikának hanem a testvéri szeretet és felelősségérzet jegyeinek tekintik ezeket a meg­nyilvánulásokat, s ennek megfelelően fel is használják a megjegyzéseket. A lélektani ismeretek ezen a ponton is hasznosak lehetnek. A pszichológu­sok ugyanis két típust fedeztek fel az emberek között. Vannak, akik beállított­ságuknál fogva inkább „intrapunitívek“, mások pedig „extrapunitívek“. Az el­sők hajlamosabbak arra, hogy a nehézségek, sikertelenségek okát magukban keressék. A második csoport pedig eleve a „többiekben“, a másikban véli fel­fedezni a bajok, szerencsétlenségek okozóját. Az extrapunitív tehát úgy foglal el védekező álláspontot, hogy kezdettől fogva és öntudatlanul is ellentáma­dásba megy át a másikkal szemben. Az intrapunitív figyel a másikra, talán rágódik is megjegyzésein, magatartásán, de fél, s nem mer változni, nehogy valakinek is kellemetlenséget okozzon. Mindkettőnél segíthet tehát az önis­meret ahhoz, hogy helyes lelkülettel fogadja a testvéri intéseket, képes legyen kiegyensúlyozottan haladni előre. Mert, ahogy Szent Pál többször int: a cél még előttünk áll. Küzdenünk kell a hit és szeretet páncéljában, az üdvösség reményének sisakjában (2Tesz 5,8). Meg kell vívnunk a hit jó harcát (Him 6,12), hogy elnyerhessük az igazság győzelmi koszorúját (2Tim 4,7). Luc Aerens KATEKÉZIS ÉS MEGTÉRÉS Amikor megtérésről és katekézisről hallunk, elsőnek egy pedagógiai mód­szer gondolata merülhet fel bennünk. Tanulmányunk végén erre is kitérünk. De a témát mint ténykérdést is vizsgálhatjuk, s kérdezhetjük: Találkozunk meg­térésekkel ma, a XX. század végén a gyermekkatekézis révén? Erről az oldal­ról tanúság formájában közelítem meg a problémát. Mondanivalóm természe­tesen részleges marad. Azokról az esetekről szeretnék tanúskodni, amelyeket 43

Next

/
Thumbnails
Contents