Szolgálat 76. (1987)
Tanulmányok - Fényesi Márk: Keresztény önnevelés
gálát keretében — külön szenteljen pár percet arra, hogy visszatekintsen: hányszor sikerült megőriznie türelmét, hányszor nem. (Jegyezze le a számot, hogy a hét folyamán láthassa haladását illetve visszaesését.) Indítson fel bánatot türelmetlenségei miatt, végezze el a kijelölt büntetést, s tökélje el, hogy a nap hátralevő részében méginkább türelmes lesz. Szalézi Szent Ferencről mondják, hogy ennek a módszernek a segítségével lett a szelídség szentje, haragos alaptermészete ellenére. Az önnevelés egyik alapelve, hogy egyik hibát a másik után igyekezzünk kijavítani. Közben-közben valamelyik erény elsajátítására is alkalmazhatjuk ezt a módszert. A pozitív viselkedések gyengítik a rossz hajlamok erejét. A modern tanulási elméletekben és a viselkedés-terápia módszereiben sok elemet fedezhetünk fel, amelyek hasonlítanak a lelkiismeret-vizsgálathoz. A pszichológusok ajánlják, hogy ha ki akarunk küszöbölni egy zavaró magatartást (tic-et, fóbiát stb.), térképezzük fel: mikor, milyen körülmények között és milyen fokban jelentkezik; majd dolgozzunk ki pontos lépéseket a deszenzibi- lizációra illetve a jelenségek kerülésére, gyengítésére. Fontos szerepet játszik a sikeres lépések azonnali megerősítése a „jutalom“ által, illetve a hibák büntetése. Azt is megállapították a kutatók, hogy mindennek akkor lesz igazi és maradandó hatása, ha megértő, pozitíve elfogadó környezetben történik. Vagyis ha a kliens érzi és tapasztalja, hogy megbízhat a pszichológusban, aki tényleg becsüli és értékeli őt. Ez utóbbit emelik ki ma azok a lelki vezetők is, akik hangsúlyozzák a részleges lelkiismeret-vizsgálat jelentőségét az önnevelésben. Az önnevelés másik klasszikus módszere a „correctio fraterna“, a „testvéri intés“. Volt olyan szerzet, amelyik ezt az egész közösség jelenlétében gyakorolta, a „kapitulumon“: A barátok sorban kitérdeltek, s alázatos lélekkel hallgatták, hogy milyen hibákat, gyengeségeket vettek észre náluk a többiek. Másutt az elöljáróra hárult ez a feladat, de neki is volt „admonitora“ (figyelmeztetője), akit, mint a közösség szóvivőjét, meg kellett hallgatnia: mit lát ő (illetve közölt vele valamelyik rendtag) kétesnek, hibásnak, megfontolandónak az elöljáró magatartásában, eljárásaiban. Nem egyszer pedig csak „baráti“ alapon kértek fel nagy szentek és kiváló emberek egy-egy testvért, ismerőst, figyelmeztesse hibáikra, amiket észrevett vagy hallott. Gyakori kifejezése volt az első helyen említett elvnek: az ember a másikon keresztül jut el saját énjéhez. Hátunk közepét, a tarkónkat nem látjuk: csak másnak vagy tükörnek a segítségével vehetjük észre a ráragadt piszkot, a seb nagyságát, a kinövést. A lelkivezető egyik feladata éppen az, hogy szeretettel, de határozottan rámutasson a vezetett vakfoltjaira. Manapság ennek a testvéri intésnek a fontosságát is felfedezzük. Legegyszerűbb formáját a családi mozgalmak alkalmazzák. Tagjaik elkötelezik magukat: hetente legalább egy'fél órát szentelnek arra, hogy — mintegy Isten jelenlétében — az egyik házastárs elmondja a másiknak, milyen jót, kellemeset vagy fájót tapasztalt a másik részéről az elmúlt 42
