Szolgálat 76. (1987)

Tanulmányok - Németh József: A tanítványok Jézus iskolájában

A Krisztussal való szenvedés önkéntes vállalásának teológiai mélysége van. Be kell hatolni Isten üdvözítő szándékának titkaiba. Meg kell látni, hogy Jézus szenvedésével és halálával vált meg minket: halált legyőző szeretetben fejezi ki, hogy élete teljességével (beleértve a halált is) engedelmeskedik Atyjának. Ebbe a halált is vállaló szeretetaktusba kell beépülnie minden tanítványának. Mégpedig szabadon, mert csak az biztosítja emberi részvételünket a megváltásban: nem gyümölcsözhet számomra személyes bekapcsolódásom nélkül. Jézus tudja, milyen nagy „botrány", mekkora csapda és veszély tanítványai számára a szenvedés, a kereszt. Ezért megy elöl: példájával tanít. Megszentelő kegyelme megtöri majd bennük a bűn uralmát. Nem felejti el azonban azt, hogy belső szabadságuk megerősítésére valóban isteni szikrára van szükség. Tanítványai akkor merik majd önként vállalni a keresztet, a vértanúság jegyét, amikor betöltötte őket a Szentlélek: Jézus éltető Lelke (vö. Róm 7,14-8,4).

A Jeruzsálembe érkező tanítványok azonban egyelőre „különórákra“ szorulnak. A dicsőségre vágyó embernek meg kell tanulnia, hogy nem ez Jézus útja. Magához hívja tehát Jakabot, Jánost és a többieket, s megmagyarázza, hogy az „Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért" (Mk 10,45). Aki Krisztussal akarja vállalni a szenvedést, annak gyakorolnia kell magát az igazi testvéri szeretetben, s életét kell adnia — főként ha apostol — a többiekért. Az ő sorsa is hasonlatos a Mesteréhez: jutalma a kicsúfolás, megvetés, önfeláldozó halál.

Másik leckét Bartimeus, az útszéli koldus példája adta a tanítványoknak (Mk 10,46-52). A magával öntelt ember nem képes felismerni Krisztust, nem érti meg, hogy a szenvedés által váltotta meg a világot. Az írástudó, a „nagyvárosi" ember nem fogadja be Krisztust, mert megveti a szegényt, a tanulatlant, a koldust, a vidékit. Előítéletei vakká, süketté teszik. Vele szemben áll Bartimeus. Jézus még messze van, de a vak már kiáltozik, segítségét kéri (Mk 10,47). A jólneveltek csitítására sem hallgat el, mert ő már felfedezte, hogy a megváltás Jézustól ered. Ezért küldi el Jézus: „Menj, a hited meggyógyított" (Mk 10,52). Ő pedig Jézussal tart az úton! A Mester ismét szemléletesen magyarázta meg tanítványainak: a hit adja vissza a betegnek és a beteg társadalomnak a látást, az gyógyít meg az elfogultság vakságából. Az igazi hit nemcsak értelemmel és szemmel, hanem szívvel is lát, ahogy azt Antoine de Saint Exupéry írta „A kis hercegiben.

A tanítványok útja Jézussal vezet Fülöp Cezáreájától Jeruzsálembe: a hitetlenséggel határos állapotból a megváltásba való önkéntes belekapcsoló- dásba, innét pedig az igazi hazába. Az úton mindenütt ő jár elöl.

Ritka az a tanítvány, aki azonnal s pontosan megérti mesterét. Jézus közvetlen követőinek s kiválasztottainak is sok minden maradt homályos. Feltámadása után „szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták" (Mk 16,14). Mégis

13