Szolgálat 75. (1987)

Eszmék és események - A pápa harmadszor Lengyelországban (Szabó Ferenc)

ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK

A PAPA HARMADSZOR LENGYELORSZÁGBAN

1987. júniiius 8-14

II. János Pál pápa most júniusiban hamiadízben látogatott el hazájába, ezúttal elsősorban azért, hogy Varsóban megnyissa és bezárja a H. Országos Lengyel Eucharisztikus Kongresszust (az elsőt 1930-ban Póznáéban tartották). A Szentatya először 1979 júniusában, másodszor pedig 1983 júniusában járt Lengyelországban. A Lengyel Államtanács elnöke a püspöki kar után, az idén jan. 2-án hívta meg a pápáit. A lengyel püspökkari konferencia megfogalmazása szerint: „Krisztus helytartójának harmadik látogatása lengyel földön mindenkitől, főleg a hívőktől személyes bevetést és hozzájárulást követel. Rendezni kell lelkiismeretünket, fel kell szítanunk és el kell mélyítenünk a vallásos életet, ugyanakkor hozzá kell járulnunk a felebarát, a köz java előmozdításához. Mindenkinek közre kell működnie a béke és a testvéri bizalom légikörének megteremtéséhez."

II. János Pál pápa útja során felszította a reménységet honfitársaiban. Az eucharisztikus Krisztus szeretőiéről elmélkedve, aki a „végsőkig szerette övéit“ (ez volt a kongresszus mottója), elmélyítette a hitet, és a testvéri sze- retetre, szolidaritásra, reménységre buzdított útja különböző állomásain (Varsó—Lublin—Tarnów—Krakkó—Szczecin-Gdynia—Gdánsk—Czestochowa—Lodz— Varsó). Két alkalommal találkozott Jaruzelski elnökkel. Két boldoggá avatásra került sor: Tarnówban egy fiatal parasztlányt, a szüzesség vértanúját, Karolina Kozkát (1898-1914), az utolsó napon Varsóban pedig Michal Kozal püspököt avatta boldoggá.

A jún. 14hí varsói boldoggáavatási szentmise homíliájá- ban (ezzel egyben lezárta az Eucharisztikus Kongresszust), Michal Kozal alakját méltatta, akit a nácik 1939. nov. 7-én tartóztattak le több más pappal együtt. 1940. jan. 16-ig tartották börtönben; ez idő alatt kegyetlen kínzásokat kellett elszenvednie. Ezt követően a lad'i szalézi kolostorban tartózkodott házi- őrizetben, majd 1941 áprilisában az inowroclawi koncentrációs táborba deportálták, ahonnan Dachauba került. Mons. Kozal nagy hittel és keresztény bátorsággal viselte a koncentrációs tábor rettenetét: az éhséget, a kínzásokat és megaláztatásokat, amelyekben a lengyel papokat részesítették. Legfőbb gondja volt, hogy másokat vigasztaljon, reményt és Istenibe vetett bizalmat öntsön szenvedő rabtársaiba. Mons. Kozal járvány következtében tífuszt kapott, súlyos beteg lett. 1943. jan. 25-én mérget fecskendeztek vénájába és néhány peroen belül meghalt. (Mindennek tanúja volt pap unokatestvére, C.

59