Szolgálat 75. (1987)

Eszmék és események - A pápa harmadszor Lengyelországban (Szabó Ferenc)

Kozal.) Holttestét öt nappal később a dachaui tábor krematóriumában égettek el.

„íme egy ember — mondotta homíliájában a pápa —, egy a sok közül, akiben megnyilatkozott Krisztus hatalma, a szeretet hatalma - szemben a hatalmaskodás, a pusztítás, a megvetés és a gyűlölet őrületével. Ezekben a nehéz, feszültségekkel, ellenségeskedéssel, konfliktusokkal terhes mai időkben M. Kozal legyen a mii védőszentünk; a mai és a jövő nemzedék előtt tanúskodjon arról, hogy milyen végtelen a végsőkig szerető mii Urunk Jézus Krisztus kegyelmének hatalma.“

Ugyanebben a homíliában a Szentatya így foglalta össze a lengyel Eucharisztikus Kongresszus üzenetét: „Krisztus ellentmondás jele — szeretet. Az ember oldalán marad a végsőkig. (. ..) Ma Varsóban és egész Lengyelországban megvalljuk ezt az Eucbanisztiára vonatkozó igazságot. Megváltjuk a római, antioch'iaii, jeruzsálemi, alexandriai és konstantinápolyi egyházakkal (...) A Litvániában és Fehéroroszországban, Ukrajnában és Kievben, a nagy Oroszországban, a szláv és nem szláv testvéreink területein, a Cirill és Metód által meglátogatott földeken és az egész Európában élő egyházakkal. Az amerikai földrészeken, ahol most készülnek az evangélizáfás 500. évfordulójára; Afrikában és Ázsiában, a tengerek-óoeánok minden szigetén és szigetcsoportján.“

öt alkalommal intézett szózatot az egyházi hierarchia (papok és püspökök) tagjaihoz és a szerzetesekhez. Mindjárt az első nap kifejezte örömét, hogy oly sokan felelnek Krisztus végsőkig vállalt szeretedére életük teljes feláldozásával a szemlélődő kolostorokban. Másnap egyházmegyés és szerzetes diakónusoknak szolgálta ki a papi felhatalmazás és küldetés szentségét. Kiemelte, hogy a szenteléssel a hívek általános papsága nyeri el a lelkűkben a Szentlélek új pecsétjét. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a papszentelés által a szentmise ünneplésével állandóan fel kell ébreszteniük a hívek közösségeiben az általános papság tudatát. „Feladatuk: szolgálni Istennek és az embereknek. A lengyel milleneum bíborosa (Wyszynski) börtönben vetette papírra:

......itt is gyakorlom papi küldetésemet. Nyomorúságom — Isten kegyelméből — nem akadályoz abban, hogy a legértékesebb javakkal szolgálhassak az embereknek. így jár el Krisztus — a nép megvetettje - a mai napig: övéi köréből kiszakítva, megverve, az utca sarától piszkosan, leköpdösve... S mégis ő váltotta meg a világot... Még akkor is, ha a világ kigúnyolta Megváltóját. Milyen közel halad egymás mellett a két út! Erőtlenségem támasza a szentségi kegyelem; Jézus erőtlenségét istensége támogatta... Hadd nevessen a világ, csak a megváltás műve teljesedjék be!“ (Wyszynski1: Feljegyzések a börtönből, Párizs, 1982).

Június 10-én ismét Wyszynski bíborost idézte a papoknak és szerzeteseknek: „Azáltal, hogy Isten népének szolgálatára rendelt, tulajdonává tett. Testünk és lelkünk minden erejével szolgáljuk tehát a népet,*amelynek joga van életünkre, papi szemünkre és ajkunkra, áldozatot bemutató kezünkre és apostoli lábunkra. Használjuk ezeket a teljes felörlódésig, szüntelenül szenteljük

60