Szolgálat 75. (1987)

Eszmék és események - II. János Pál pápa Pio atya sírjánál (Vertse Márta)

módon képviselik Krisztust, aki önmagát adta áldozatul az emberek megszentelésére." (P. 0.13)

Ez a felajánlás az eucharisztikus áldozatban kell, hogy leginkább kifejeződjék. KI nem emlékszik arra az odaadásra, amellyel Rio atya átélte a szentmisében Krisztus szenvedését? Nagyra értékelte a misét, amelyet „rettenetes misztériumnak“ nevezett — az ember üdvösségének és megszentelésének döntő pillanata a Keresztrefeszített szenvedéseiben való résztvétel által. A misében Pio atya számára benne volt az egész Kálvária. Ez volt életének és működésének tengelye és középpontja, a „forrás és a csúcspont“.

Ebből a Krisztus áldozatában való szeretetteljes részvételből merítette azt az odaadást, amelyet a bűn kötelékébe gabalyodott lelkek, az emberi- nyomorúság iránt tanúsított. A pápa ezután ismét Pi-o atya élete és a zsinati tanítás közötti összhangra hívta fel a ferences szerzetesek figyelmét. Mint rendjének alázatos tagja engedelmesen fogadta el a kegyelem és a vigasztalás lelkét, amelyről maga a zsinat beszélt; vagyis azt a lelket, amely lehetővé teszi a lelkipásztor számára, hogy tiszta szívvel segítse és vezesse Isten népét.

Egy másik zsinati tanításnak megfelelően Pio atya különösen arra törekedett, hogy a lelkeket az ajándékok és karizmák felfedezésében és azok gyü- mölcsöztetésében segítse, amelyeket Isten kedve szeriint osztogat titokzatos szabadságában. Ebben is példaként állhat sok pap számára; sajátos küldetésükhöz híven növeljék testvéreik szolgálatát különösen az életszentség előmozdítása és a szent hivatások érdekében. A szentségek kiszolgáltatása nem lehet hiteles az emberek szemében, ha a pap nem tesz eleget a testvéri szeretet követelményeinek. Tudjuk jól, hogy Pio atyának milyen éles volt az igazságérzete, milyen részvétet érzett a szenvedők iránt, mennyire elkötelezte magát értük értékes és nagylelkű m-unka-társai segítségével. „Úgy tűnik, — mondta Pro atya — hogy a Jóisten sok kegyelmet árasztott lelkembe, hogy nagy részvéttel legyek mások nyomorúsága 'iránt, különös tekintettel a szegény nélkülözőkre. Ha valakiről megtudom, hogy lélekben és testben meggyötört, mit nem tennék az Úrnál azért, hogy megszabadítsam bajaitól! Csak azért, hogy üdvözölve lássam, magamra vállalnám szívesen minden gyötrelmét, átadva javára a szenvedések gyümölcseit, ha az Úr nekem ezt megengedné.“

II. János Pál pápa beszéde végén a ferenoes szerzetesekkel együtt megköszönte az Úrnak, hogy nekünk ajándékozta Pio atyát ebben a megpróbáltatásokkal teli évszázadban. Isten és testvérei iránti szeretetében nagy reménység jele nemzedékünknek; mindenkit — főleg a papokat — arra szólít fel, hogy ne hagyjuk egyedül szeretetkülidetésében.

A Szentatya beszéde után imába mélyült Pio atya sírjánál, majd a szentély melletti kórházat kereste fel, amely a szentéletű kapucinus lefkfipásztori törődésének egyik kézzelfogható emléke. A Szenvedés Enyhítésének Háza az ö kezdeményezésére jött létre 1956-ban. Pio atya szándéka szerint ebben a kór69