Szolgálat 75. (1987)
Eszmék és események - Katolikusok találkozója Drezdában (Valentmy Géza)
ház-várostoan a legigényesebb technikai berendezésekkel együtt meg kell valósulnia a ferences lelkiségnek; legyen az ima és a tudomány színtere, ahol az emberek rátalálnak a kereszten függő Krisztusra. A 900 férőhelyes modern kórházban ma 1300-an gondoskodnak a betegek gyógyításáról, ápolásáról. Az épület előtt összegyűlt mintegy 3.000 személynek — köztük a kórház személyzetének — a pápa többek között azt a jókívánságát fejezte ki, hogy Pio atya szándéka szerint minidig a kölcsönös testvéri szeretet vezérelje a Szenvedés Enyhítése kórház tevékenységét. V. M. KATOLIKUSOK TALÁLKOZÓJA DREZDÁBAN Drezda, az Elba völgy kiszélesedésében, 530.000 lakosával a Német Demokratikus Köztársaság harmadik legnagyobb városa. Christian Andersen, a mesemondó 1831-ben így nyilatkozott róla: „Beértünk az óvárosba, az igazi Drezdába. A Brühl-terasz széles lépcsője balra, a katolikus templom jobbra és előttünk a kapu, melyen keresztül a tulajdonképpeni városba jutottunk. A város maga barátságos invitálással hatott rám, rögtön otthon éreztem magamat...“ Hasonlót mondhat a találkozó 120.000-nyi résztvevője is. öntudattal, teli reménnyel, az Egyház iránti hűséggel érkeztek ide a két egyházmegyéből (Berlin, Dresden-Meissen) és a négy Apostoli Adminisztraturából (Schwerin, Erfurt-Meiringen, Magdeburg és Görlitz) a hívek. A Német Demokratikus Köztársaság 17 millió lakosa közül 1 millió 200 ezer a katolikus. A külföldi vendégek: Ratzinger és Macharsky kardinálisok, Karl Berg salzburgi érsek és püspökök Győrből, Mainzböl, Zágrábból és Bukarestből. A találkozó mottója: „Gottes Macht — unsere Hoffnung". „Isten minden- hatósága — a mi reménységünk". Kimagasló esemény volt az ünnepi mezőn tartott szentmise július 12-én. Mefsner kardinális, a Püspökkari Konferencia elnöke beszédében kiemelte, hogy az Egyház nem a jámbor lelkek megőrzője, hanem világegyház, ami azt jelenti, hogy a világért van. A hit változhat az ember aroulatán, s így az ember által a világén is. Kétszer is elismételte a kardinális: „Mi keresztények nem akarunk privilégiumokat, de akarjuk a lehetőséget, hogy a világnak szolgálhassunk.“ „A keresztények — ebben az országban — tehetségüket és képességüket a társadalom javára kívánják fordítani anélkül, hogy más csillagot kelljen követniük, minta Betlehemit.“ Reményének adott kifejezést, hogy amint ez más országokból lehetséges, a jövőben a Német Demokratikus Köztársaságból is zarándokolhatnak Rómába a hívek és találkozhatnak a Szentatyával. „Reménységünk nemcsak a püspökök egyházpolitikájában van, nem is csak az egyházmegyék alapítványaiban, nem a pasztorális konferenciák papírjaiban, hanem sokkal inkább Isten minden70
