Szolgálat 75. (1987)
Halottaink - Barna József (Dr. Cserháti István)
Amikor meggyengült az egészsége, akkor sem gondolt a nyugdíjra. Gyakran hangoztatta barátai előtt: szeretnék aktív szolgálatban meghalni. Az Úr Jézus teljesítette kívánságát. 1984-ben hívei körében ünnepelhette aranymiséjét, papi életének utolsó nagy állomását. Mátyásföldön történt ez, ahol csaknem huszonöt évet töltött a hívek szolgálatában. Ez volt az ő Nebo-hegye, ahonnan föltárult előtte az ígéret földje. Hívei, mint atyjukat búcsúztatták, a váci egyházmegye papsága egyik legkiválóbb tagját veszítette el. Égi kincsekkel, gazdag halottként távozott körünkből. A váci szeminárium gimnazistáinak kápolnájában minden vasárnap ő tartotta az elmélkedést. Az oltárkép Jézust ábrázolta, amint kezében tartja és kínálja szeretettől lángoló szívét. Rajz ‘Mihály is erről gyújtotta meg az övét és a rábízottakét. Áldott szíve megszenteli a cinkotai temetőt, és amit öröknek teremtett benne az Isten, legyen az örök boldogság részesévé. Tanítványa BARNA JÓZSEF (1899—1986) Nagykárolyban született 1899. május 31-én; meghalt Turterebesen 1986. november 20-án. Jól szituált iparos családból származott. Középiskoláit a nagykárolyi piaristáknál végezte, teológiai tanulmányait pedig a budapesti Központi Szemináriumban. Boro- missza püspök 1923. július 23-án szenteli föl Szatmáron. Krasznabéltelken kezdi kápláni működését, Felsőbányán folytatja, majd négy éven át a szatmárnémeti székesegyházban káplánkodik. Hétévi káplánkodás után Batizon indul önálló papi működése, ahol filiatemplomot is épít. 1942 húsvétján veszi át a turterebesi plébánia vezetését Bagossy Bertalan esperes plébánostól, aki a szatmári Királyi Katolikus Gimnázium utolsó igazgatója és történész paptanára volt. Óriási szenzáció egy zárkózott, száraz tanár után egy ízig-vérig lelkipásztor, nagy olvasottságú és imádságos lelkű 43 éves, életerős, aszketikus népszónok- apostol. Az őt tanerős zárda-iskolát felkarolja. A gyermekek barátja. A vízkereszti házszentelés hagyományát — amely általános és minden házra kiterjed — családlátogatássá teszi, és összeírja a falu apraját-nagyját. A háromezer lelkes plébánián mindenkit névszerint ismer, még a karonülő csecsemőket is. Bevezeti a vasárnapi gyermekmiséket — közös énekekkel, imádságokkal, exhortációval. Pár évi siker után a felnőttek is szívesen elkísérik a gyermekeket, és nő az áldozok száma. A vasárnapi litánia után a felnőtteknek magyarázza a katekizmust. Bevezeti a Sz. V. U. éneklését; énekpróbákat tart. A bevonuló katonákat, diákokat stb. gyónással és áldozással bocsátja útnak. A háború sebeinek enyhítésére bevezeti a csütörtök éjjeli szentségimádást. Mind a zsidók, mind a svábok deportálása ellen felemeli tiltakozó szavát, és közbenjár híveiért a parancsnoknál. Bár több mint ötven holdas javadalmi földje van, nem gazdálkodik: megbízható felesgazdára bízza az egészet. Egy lovat tart, hogy a filiába, szőlőbe és a betegekhez hamar eljuthasson. Lelkipásztori munkájában állandó káplánja van, a püspök általában rá bízza az új- miséseket. 25 év alatt 10 káplánja volt. Asztalánál szívesen látott vendégek a paptestvérek, s özvegy édesapja nála lakik. Az asztali olvasmány legtöbbször a martiro- lógium. Evés után hosszú asztali beszélgetés, adomázás, sőt este nótázás is. A háborús éveket együtt szenvedi át híveivel. Jó kapcsolatot tart fenn mind a görögkatolikus lelkésszel, mind a református pásztorral. Román származású szerzetes, 92
