Szolgálat 75. (1987)
Eszmék és események - Levelek a missziókból
Az az ember, akiinek szívében ilyesmi uralkodik, saját magát zárja ki isten országából, és a gonoszlélek csalárd sakkhúzás-eriinak esik áldozatául’. Ez ugyanis agyafúrt és kifinomult módszerekkel közelít meg minket. Kihasználhatja pl. az Istentől kapott kegyelmeket is, a buzgó és lelkes imát: tetszelegjünk lelki élő- haladásunkban; hiúsággal kísért meg: magunkban bízzunk stb. Az igazi kegyelem csak Istentől jöhet, és sohasem a sötétség szellemétől. Minden rendetlen vágy, amely arra készteti az embert, hogy önmagát tegye élete központjává, nem Istentől, hanem a „hazugság atyjától“ ered. (B. H.) LEVELEK A MISSZIÓKBÓL P. Vajda Tibor S. J. atya magáról ugyan alig ír, de legutóbbi körlevelében három nővérről is készített beszámolót, illetve kérte meg, hogy írjanak magukról. Mivel kettó közülük magyar, még nagyobb őrömmel közöljük soraikat. 1. „Részt kell vennünk az Egyház missziós munkájában. Nemcsak pénzzel, hanem lelkileg is kell segítenünk. Legyünk készen imádkozni és áldozatokat hozni érte." 13 éves koromban ezt nagyszerűnek találtam. Felvillanyoztak azok a történetek, amiket a misszionáriusok hősies tetteiről hallottam; misszionáriusok, akik küzdöttek tudatlansággal, betegségekkel, az élet mindenféle kényelmetlenségével, sőt még életüket is veszélyeztették, míg mi kényelmesen ültünk nagy és szép templomunk padjaiban körülvéve azoktól, akik ugyanazt a hitet vallják. Gyakran jöttek misszionáriusok közénk, s megindító történeteket mondtak arról, hogyan terjed az evangélium. De nem tudtam magam túltenni az érzésen, hogy ezeket a misszionáriusokat világrészek választják el tőlünk; így keletkezett bennem az „ök/ml" viszony. Hogyan is folyik ez a missziós munka? Hol? Kik is végzik? Ezek a kérdések sose jutottak eszembe. Emlékszem, 8-os koromban nagyon „nemesnek" éreztem magamat, amikor elhatároztuk, hogy gyűjtést rendezünk a missziók javára. Noha nem volt nagyböjt, lemondtunk a cukorkákról s egyébről, hogy „személyes áldozatot" hozzunk a missziókért. Jó kezdet volt. De „nagylelkűnek" éreztük magunkat, ahelyett, hogy mi köszöntük volna meg a misszionáriusoknak az alkalmat, hogy ebben a zsenge korban önzetlennek érezhettük magunkat. A missziós gondolat számomra előbb kezdődött mint a 8. osztály. A második világháború után születtem Magyarországon. Szüleim gyakran adtak példát arra, hogyan ragaszkodjunk hitünkhöz minden áldozat árán is. Tőlük kezdtük megtanulni, hogy becsüljük és védjük katolikus hitünket és hagyományainkat. Tudtam, hogy a misszionáriusok tették ezt lehetővé, ami még misztikusabb jelentést adott ennek a szónak. Csak nemrég kezdett kinyílni a szemem és lehullani a lelki hályog. 1985 októberében rendünk 3 tagja kapott meghívást, hogy kezdje el első külföldi missziónkat. 1940-ben, Magyarországon alapított. Jézus Szívének felajánlott rend tagjai vagyunk. Közösségünk számtalan nehézségen ment át, de célja a jelen napig nem változott: Friss reménnyel, hitelesen, bizalommal tanítani katolikus hitünk igazságait, — nem felejtve el, hogy Atyánk dolgozik bennünk az általunk. — Sr. Mary Ann Lou orvos, és a Tien kardinálisról nevezett katolikus kórház igazgatónője. Jelenlétével biztosítja a keresztény értékeket az orvosi hivatás gyakorlásában. Ápolja az egységet és a harmóniát. Ugyanakkor törekszik arra, hogy a kórház működési szintje mindinkább emelkedjék. Azon fáradozik, hogy mindannyiuk magatartása és gyakorlata mindinkább Krisztushoz hasonló legyen. — Sr. Elaine Marie Peng kurzusokat 76
