Szolgálat 75. (1987)

Eszmék és események - A pápa harmadszor Lengyelországban (Szabó Ferenc)

magunkat a munkánknak, amíg tart a nap ... Lisowski püspök papszentelés közben halt meg a tarnowi székesegyházban. Milyen mély benyomást gyakorol az ilyen halál a fiatal papokra“ (Wyszynski bíboros: Levelek papjaimhoz, Párizs, 1969). „Ez a magatartás felel meg a lengyel papok hagyományának és hazánk lelkipásztori szellemének valamint azokénak, akiket a nemzeti rabság idején Szibériába száműztek, vagy a legutolsó megszállás idején náci koncentrációs táborokba vetettek. Ezek a papok osztoztak népük sorsában, minden megpróbáltatásában közel álltak hozzá, s közelében maradnak ma is. Hányán tartoztak soraikba, hány nevet kellene említeni? Meddig nyútik névsoruk? Egészen bizonyosan Jerzy paptestvérünkig, aki a varsói Kosztka Szent Szaniszló plébánián működött. — Valóban drámai helyzet állna elő, ha a papok életszínvonala mentesítené őket azoktól a mindennapi csapásoktól, amelyek gyakran érik a világiakat: érzelmi elidegenülés születne a papok és hívek között. A népből és a népért vagytok! Ne feledjétek, hogy annak az Egyháznak nevében léptek föl, amelyik ma különösképpen hangsúlyozza elkötelezettségét a szegényekkel.“

Másnap a teológusokhoz intézett beszédet. Felkészülésük egyik sarkköve a tudományos képzés, a másik pedig Krisztus teljes követése. „Hagyjatok el tehát mindent, hogy őt követhessétek! Az őszinte önátadásban találhatja meg a pap önazonosságát (identitását) s helyét az Egyházban valamint a társadalomban." A mai fiatalság — folytatta a Szentatya — külön nehézséget tapasztal ezen a úton: nehezen köti le magát visszavonhatatlan készségei, alig meri magát elkötelezni az igazságnak. Pedig anélkül nem lesznek képesek biztosítani a világi hívek közreműködését.

A pápa látogatása utolsó estéjén találkozott a lengyel püspöki karral. Beszéde elején egy kis statisztikát nyújtott. (Jelenleg a lengyel főpásztorok száma 97, ebből 67 segédpüspök és kettő kiérdemesült.) Ezután arról szóit, hogy a lengyel egyház elfogadta a századi kihívást, azt, amelyet a dialektikus marxizmus ideológiája jelent. Az egyház nem törődhet bele abba, hogy az emberek elfogadják az ateista ideológiát, amely szerint maga Isten is az ember terméke, és a vallás elidegeníti az embert. Az egyház a Zsinattal válaszol a modern világ kihívására, állítja az Istenre, Krisztusra és az emberre vonatkozó igazságot; szemben a materialista dialektika ismeretelméleti és rendszertani törekvésével, amely az emberi személyt és misztériumát az anyagra akarja lefokozni. Nem, az ember nem pusztán a társadalmi-gazdasági viszonyok tükröződése, nem a közgazdaság felületi jelensége, hanem teremtő alany, természetfeletti hivatással rendelkező személy.

A pápa a püspökökhöz intézett beszédben kitért arra, hogy a Lengyel Nép- köztársaság hatóságai az utóbbi években azt javasolták, hogy formálisan felveszik a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel. A Szentatya megemlítette, hogy a lengyel püspöki kar kedvezően nyilatkozott a diplomáciai kapcsolatok esetleges felvételéről. De bizonyos körülményeket, feltételeket meg kell fontolni. A Pápa ezeket a pontokat sorolta fel:

61