Szolgálat 75. (1987)

Tanulmányok - Günter Bleickert: Ábrahám hallgat Istenére

kus elbeszélésekben nem találok tójuk kifejezett választ. Megkérdezném tőle, mi ment végbe lepkében, amikor úton volt, hogy éppen annak az Istennek áldozza fel (vagyis rituálisan meggyilkolja és áldozatként bemutassa) Izsákot, akitől későn született ajándékként kapta. Szeretném megkérdezni, hogy mit érzett akkor, amikor tüzet rakott és a kést már a kezében tartva Izsák - aki a fát hordta az áldozat bemutatásához — feltette a kérdést: „Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égóáldozathoz?“ Amire atyja azt felelte: „Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam“ (Tér 22), ugyanakkor azonban tudta, hogy fia lesz az áldozati bárány.

Hogy Ábrahám pontosan mit felelt volna, azt nem tudom. De úgy képzelem, hogy kissé elgondoPkozott volna, — nem azért, hogy elterelje a beszéd fonalát, hanem hogy az eseményeket jobban felidézze — s talán így szólalt volna meg: „Tudod, Izsák valóban egyetlen reményem lett, mindenem: örömöm és egész jövőm. S mégis Isten fontosabb volt nála. Nemcsak azért, mert Izsák még gyermek volt. Jahvé hívott kli a kaldeaii Úr-ból, ami a mai Irakban, a Perzsa-öböl partján fekszik. Felszólításának engedelmeskedtem, s mindent otthagytam: rokonságomat és örökségemet, a hagyományokat és származásomat, apáim földjét, kultúráját és isteneit. Mindezt föláldoztam, s áldozatként égettem el Istenemért s a nekem tett ígéretéért."

Ábrahám tehát kivándorló, gondolom magamban. Szeretnék közbeszólni, s megkérdezni, hogy találónak érzi-e magára ezt a mai fogalmat? De már hallom is válaszát: „Ha akarod, ennek is nevezhetsz. Alapjában véve ugyanis lépésem teljes szakítást jelentett mindazzal, ami addig hazám volt. Attól kezdve az lett hazám, ami várt rám: az ígéret földje, maga az Isten. Mert nem az a döntő, mit hagy el az ember, hanem, hogy mire toszi fel életét. S én Istenem vezetésére tettem fel; így feléje indultam, vele éltem, s egyszersmind megtapasztaltam őt. Ez lett reményem, hitem, biztonságom alapja, életem forrása s célja — egyedül ő és semmi más. A neki való engedelmesség pedig azt jelentette, hogy rá hallgatok, hozzá ragaszkodom. Egyébként, hogyan érthettem volna meg, ki ő és mit akar tőlem? TuLajdonképpenii célom tehát ő volt, nem pedig Izsák: beléje helyeztem életemet, s megtaláltam öt, valamint saját magamat.“

Hyen szemszögből nézve Ábrahám hitből fakadó engedelmessége nem vak meghunyászkodás, se nem szenvtelen önkiüresítés, hanem merész lépés, hogy felszámolja múltját; fantáziadús bizalom, hogy a jövőben Istenét kövesse, rá hallgasson, hozzá tartozzék.

Az angyal szava: Ábrahám csupa fül lesz

A Biblia, s főleg az Újszövetség, mint az engedelmesség példáját állítja elénk Ábrahám elszántságát, hogy Izsákot feláldozza — amire végül is nem került sor. Hitből fakadó engedelmessége példaadó módon állta ki a próbát, amikor késznek mutatkozott, hogy feláldozza Izsákot, egyetlen és eisószülött

45