Szolgálat 75. (1987)
Tanulmányok - Günter Bleickert: Ábrahám hallgat Istenére
birtokolják, miivel csak az égi javak ígéretét hallják. A földi javak is az ö tulajdonuk, de úgy, „mintha semmijük sem volna". Minden az övék: nem koldulnak, mint akii nyomorog, hanem úgy viselkednek, mint a dolgok urai. Annál inkább urak, minél kevésbé kívánják a dolgokat. Röviden: a hívő az egész világ gazdagságát birtokolja (Bölcs 17,46). Valóban az egész világét, mivel a jó és a bal sors, minden egyenlőképpen szolgálja és javára válik (I 125-126). Bernát nem sokat beszél arról, mit jelent a világ igazi birtoklása. Nem öleli magához Szent Ferencként a természetet, nem csókolja meg fölszabadult zokogással a földet, mint az Istenét újra megtalált Aljósa a Karamazov testvérekben. Arról sem beszél, hogy az emberi haladás miképpen szolgálja az Isten tervét, mint Teilhard de Chardin. De nagyon sokat tud arról, hogy az emberrel ellenkező külső és belső érék hogyan segítik a lelket az Istennel való egyesülés útján. S éppen ez a szubjektív krízisélmény hozza őt közel a mai emberhez. Ahhoz a szorongatott emberhez szól, aki úgy érzi, hogy minden összeesküdött boldogsága ellen, a külvilág és az benne lappangó sötét erők. Bernát ennek a modern embernek mondja Piiinszkyvel, hogy az egyetlen megoldás: önként belefeküdnii a présbe. Hiszen ebben a présben, amiről a hitetlen azt hiszi, hogy agyonlapítja, az Isten úgy van jelen mindenki számára, mintha egyedül ez az egyetlen ember létezne: külső és belső szenvedését pontosan úgy szabja ki, hogy az javára váljon. Günter Bleickert ÁBRAHÁM HALLGAT ISTENÉRE Beszélgetés Izrael ősatyjával Ábrahám az első hívő, akivel kezdetét veszi Izrael hitének története. A rá vonatkozó elbeszélésekben azonban össze van sűrítve mindazon tapasztalat teljessége is, amelyet Izrael élt át fejlődése folyamán. A bibliai történetekben tehát annyira egybefonódik Ábrahám személye s története, valamint a nemzetség pátriárkájáé, a róla elnevezett törzsé, sőt egész Izraelé, hogy alig lehet szétbogozni az egyes szálakat. De nem is ez a lényeges. Sokkal fontosabb az, hogy ki-ki saját élettörténetét belefonja ebbe a szövevénybe. Ahogy a Zsidóknak írt levél (12,2) mondja, a keresztény hit „szerzője és bevégzője" Jézus. Fényét azonban a villámot megelőző villanásokhoz hasonlóan előre jelezték nagy személyiségek, különösen pedig Ábrahám. Amikor Ábrahámra gondolok, mindjárt Izsák jut eszembe: elmaradt áldozatának — hála Istennek! — képei cikáznak fejemben. Kérdések merülnek fel bennem, amelyeket szívesen feltennék magának Ábrahámnak is, mivel a bibli44
