Szolgálat 75. (1987)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Az Istent szeretőknek minden javukra válik

függésben adhatjuk át önmagunkat és vágyainkat teljesen Istennek. Ez az oka egyébként annak frs, hogy kifejezetten Isten elé kell tárnunk kéréseinket, noha ő úgyis tudja, hogy mi az, ami re szükségünk van.

Aki rendszeresen és hosszan imádkozik, az általában több időt fordít Isten dicséretére és a hála adó imára, mint az Istenhez intézett kérésre. Az ilyen ember életében az elmélkedő ima is nagyobb súlyt kap, mint a kérő imádság. Ennek ellenére a kérő ima nem hiányozhat a hívő ember életéből. Aki erről lemond, az elfeledkezik az ima dialogikus jelentőségéről. Sőt: az imának csak akkor van egyáltalán értelme, ha megvan a lehetősége annak, hogy kéréseinkkel Istenhez forduljunk. Mert az, hogy Istennel személyes kapcsolatban állunk, csak akkor nem puszta képzelődés, hanem életünknek értelmet adó valóság, ha az Istent megszólíthatjuk, és ha az Isten kéréseinkre számunkra érthető módon válaszolni tud.

Kereszty Rókus

AZ ISTENT SZERETŐKNEK MINDEN JAVUKRA VÁLIK Szent Bernát gondolataiból

A kísértés gyakran megkörnyékez, hogy a testemet, betegségeimet, rossz hajlamaimat, a családomat, munkámat, lakásomat, az egész társadalmat okoljam a bajaimért, — azért, mert vergődöm, mert elfásulok, mert semmi kedvem nincsen, hogy föladtam a harcot önmagam faragásáért és mások megsegítéséért. Hányszor elfog bennünket a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság érzése: a külső és belső erők tőrbe csalnak és fojtogatnak. Elveszik tőlünk az emberi és lelki kibontakozás lehetőségét.

Kevesen tudják, hogy ezekre a tipikusan mai problémákra mennyi segítséget kaphatnak Szent Bernéitől.1 Isten újra meg újra „csapdába ejti“, erején felüli helyzetek elé állítja. Fiatalon, tapasztalatlanul rábízzák egy új monostor alapítását: az első években többször közel kerülnek az éhhalálhoz; s a magasan szárnyaló lelkivezető lehetetlen követelményeivel a kétségbeesés szélére sodonja a rábízott, földhözragadt lelkeket. S mikor rájön, hogy hibázott, akkor őt környékezi meg a kétségbeesés: hogyan lehetett ennyire érzéketlen a rá- bízottak iránt, akik őszintén és alázatosan megvallották neki hibáikat?

Sok öröme telt a clairvaux-i monostor közösségében. Szerzeteseihez meleg atyai és testvéri szeretet fűzte. De itt is nagy csalódás éri: titkára, akiiben

1 A legjobb Szent Bernát-életrajz: B. S. James, Saint Bernard of Clairvaux. An Essay in Biography (London: Hodder & Stoughton, 1957).

37