Szolgálat 75. (1987)

Tanulmányok - Weissmahr Béla: Van-e értelme a kérő imának?

elégszik meg a természeti jelenségek leírásával, hanem meg akarja ismerni a természeti folyamatok között fennálló szükségszerű összefüggéseket. Ezért tárgya tulajdonképpen csak az, ami a tetszés szerint megismételhető és valamilyen mérhető eredményhez vezető kísérletek által megismerhető. Ami a valóságban csak egyszer előforduló egyedi vonás, és ami mennyiségi viszonylatokban nem írható le, azt a természettudós ugyan nem fogja tagadni, de módszere alapján ezzel nem igen tud mit kezdeni. Amikor azonban a konkrét valóság egészéről van szó, az egyediség mozzanata nem hanyagolható el, mivel ténylegesen mindenütt jelen van. Igaz, hogy ez az egyediség csak a magasabbrendű élőlények, de főképpen a személyi lót szintjén lesz teljesen nyilvánvalóvá. De az, ami ezen a szinten letagad hatatlanul jelen van, annak a létanalógia alapján meg kell lennie a létezés alacsonyabb fokain is, annak ellenére, hogy pl. az anorganikus anyagi világ szintjén valóban csaknem észrevehetetlen. Figyelembe kell továbbá venni, hogy a helyettesíthetetlen egyediségnek ez a mindenütt jelenlevő mozzanata nemcsak a dolgok létezését, hanem működését is érinti. Ezért mindenütt, ahol teremtett erők tevékenykednek, számolni kell egy bizonyos spontaneitással, a teremtmények valódi öntevékenységével, melyet (noha mindig lefokozott mértékben) az emberi szabadsághoz hasonlóan kell elképzelni. Minden eseménnyel kapcsolatban számolhatunk tehát olyasvalamivel, ami meglepő és új, vagyis amit nem lehet előre betervezni. így válik érthetővé, hogy miképpen hozhat létre az Isten, (noha minden esetben a toremtményi valóságon keresztül működik ebben a világban) olyan eseményeket, amelyekben az nyilvánul meg, hogy ez az esemény egy szabadon cselekvő személytől ered.

Következik mindebből az, hogy az Isten hatalma a világon belől bizonyos értelemben nem korlátlan? Alapvető feleletünk: igen. Nem korlátlan. Ez azonban nem ellenkezik sem Isten teremtő hatalmával, sem személyes szabadságával. Az a „korlátozottság“, melyről itt szó van, nem Istenen kívül álló hatalomtól ered (ilyesmi nem létezik), hanem az Isten „önkorlátozásának“ tekinthető, a saját teremteni akaró elhatározásának következménye. Az isteni mindenhatóság ugyanis nem jelentheti azt, hogy az Istennek olyasmire is képesnek kell lennie, ami ellentmond önmagának. (A keresztény bölcselők állítják, hogy Isten sem teremthet háromszögletes kört.) Az Isten tettei nem összefüggéstelenek és szeszélyesek. Isten a világon belül mégis szabadon tud működni. A teremtett világ saját tevékenységen keresztül ugyanis létre hozhat olyasmit, ami nem volt előrelátható és ami ezért a dolgok jelentőségét felfogni képes ember számára kinyilváníthatja, hogy ez az esemény egy személytől ered. Az isteni szabadság a világon belül tehát az emberre irányul. — összefoglalva: Azért beszélhetünk az Isten szabadságáról a világon^-belül kifejtett tevékenységeiben, mivel hatalmában áll teremtményeinek sajátosan önálló működésén keresztül olyan eseményeket létrehozni, melyek megmutatják, hogy személyesen törődik az ember sorsával.

J NY VT ARA 'DAPEST k

35