Szolgálat 75. (1987)

Tanulmányok - Weissmahr Béla: Van-e értelme a kérő imának?

Az ímameghallgatás

Számolhatunk-e azzal, hogy imánk következtében valami megváltozik a világban? Erre a kérdésre a mondottak alapján igennel kell válaszolnunk. A sokak számára naivnak tűnő bizalom, hogy az Isten imánkat a szó szoros értelmében meg tudja hallgatni, nem alaptalan. Azt persze mindig tudnunk kell, hogy az imameghallgatás kegyelem. Az eredmény nem kényszeríthető ki. Az ima nem úgy hat, mint egy fizikailag észlelhető tényező.

Az imában kért esemény bekövetkezésének személyes jelentősége van annak számára, aki ezért imádkozva Istenhez fordult. Az ilyen mintegy kézzelfogható módon megtapasztalja, hogy az isteni Gondviselésről való beszéd nem csupán jámbor szólam. Aki számára az esemény nem rendelkezik személyes jelentőséggel, az az eseményre fel sem fog figyelni, és ha valaki felhívja rá a figyelmét, mindig azt mondhatja róla: ez csupán véletlen volt. Az imameghallgatást tehát sohasem lehet minden kétséget kizáró módon bizonyítani. Mert aki egy hűvös, tartózkodó, az események személyes jellegét kikapcsoló magatartással közeledik ahhoz, amit a hívő imameghallgatásnak nevez, az nem fog túljutni azon a megállapításon: ez és ez valóban megtörtént. Azt, hogy egy esemény Isten személyes válasza az ember imájára, épp olyan kevéssé lehet bebizonyítani, mint ahogy a személyes szeretet sem bizonyítható tudományosan. A szeretet jelek által közli magát, de ezeket meg kell érteni ahhoz, hogy megbizonyosodjunk annak valódiságáról. Egy jel soha sem teljesen egyértelmű: a szeretet jeleivel is vissza lehet élni; a rokonszenvet színlelni is lehet (noha hosszasabban ez lehetetlen). Ennek ellenére azok, akik szeretik egymást, már egy pillantásból is megértik, hogy mit érez a másik. De ez a fajta megismerés csak ott jöhet létre, ahol az emberek valódi bizalommal és ráhagyatkozással kitárják önmagukat egymásnak. Aki belemerevedik egy tartózkodó magatartásba, az a valóság mélyebb dimenzióit soha nem fogja megismerni.

Mivel az Isten valóban válaszolni tud a kitartó kérő ‘imára, azért ez nem jámbor önmanipuláció. Gyakran megesik ugyan, hogy az Isten azáltal válaszol az imánkra, hogy képesek legyünk önmagunk akaratát feltétel nélkül alárendelni az ő akaratának. Hiszen sokszor csak az ima által ismerjük fel, hogy mi is az, ami után igazi énünk vágyakozik. A valódi értékek megismerése mindig egy folyamat, ami akkor mélyül el igazán, ha az imában egész életünket Isten elé helyezzük.

Ennek ellenére imánk ne álljon csupán abban, hogy „legyen meg a te akaratod“. Amíg vágyainkat és kívánságainkat arra vonatkozólag nem fejeztük ki, ami életünkben tényleg szerepet játszik, addig az Isten imádása is elvont marad és nem is lehet egészen őszinte. Még a lemondás a saját akaratunkról sem lesz egészen komoly, ha nem áll kapcsolatban azzal, amit mindennapi életünkben a oéllal teszünk, hogy megvalósítsuk azt, amit szeretnénk. A kérő imában az ember egész vágyakozása Istenre irányul. Csak ebben az össze36