Szolgálat 75. (1987)

Tanulmányok - Weissmahr Béla: Van-e értelme a kérő imának?

származhatnak, hanem csak kizárólag az Istentől magától.

Ennek az egykor általános meggyőződésnek kérdéses volta azonban az újkorban mindinkább megmutatkozott. Annak a biztos, tudományos megállapítása, hogy valami nem származhatott teremtett erőktől, igen nehéz, sőt alapjában véve lehetetlen feladat. A megállapítás feltételezi ugyanis, hogy kimerítően ismerjük a természet erőit és a köztük levő összefüggéseket, és hogy a természeti folyamatok teljesen egyértelműen meghatározottak. A valóságban azonban egyi'k feltétel sem teljesül. A modern természettudomány felismerte, hogy a természetben nincsen teljes determinizmus, és egyben tudatában van annak, hogy természetismeretünk mindig csak megközelíti a valóságot — Van azonban még egy másik szempont is, mely az ellen szól, hogy vannak olyan történések a világban, melyek úgy erednek Istentől, hogy létrejöttükben a már meglévő teremtett valóságnak semmi szerepe sincsen. Kétségtelen ugyan, hogy az Isten képes „a semmiből“ valamit létrehozni, hiszen éppen ebben áll a teremtés. Az is kétségtelen, hogy Isten teremtett világunk egészét így hozta létre. Ebből azonban még nem következik az, hogy ha az Isten a világon belül hoz valamit létre {amit tagadhatatlanul meg tud tenni), akkor ugyanúgy jár el, mint amikor az egész világunkat teremtette. Éppen ellenkezőleg: alapvető különbségnek kell fennállnia Isten teremtör tevékenysége között, amennyiben ez a világ egészének a teremtésére vonatkozik, és azon teremtöi tevékenység között, amennyiben ennek eredménye a már meglevő világunkon belül létrejövő új valóság. Ezt azért kell feltételeznünk, mivel éppen terem- tettsége szempontjából alapvető különbség van a Világ egésze és a világban létrejövő új valóság között. Az előbbi kizárólag csak az Istentől függ. Ez utóbbi azonban az Istentől való közvetlen és teljes függésén kívül egyszersmind bele van ágyazva az evilági valóság teljességébe, azaz ettől is függ. Ha nem úgy volna, akkor nem tartozna ehhez a világhoz. Ebből azonban az következik, hogy, ha az Isten valami újat hoz létre teremtő erejével a világunkon belül, akkor ezt úgy teszi, hogy ez az új mindig a már meglévő teremtett erők működésének következményeként jön létre.

A sokáig általánosan elfogadott nézettől eltérően tehát egyrészt azt kell mondanunk, hogy az Isten mindig „az elrejtőzött Isten“ marad, s ha a mindenestül tőle függő világon belül hoz létre valamit, soha nem lép egy teremtett, evilági létező helyére, hanem mindig ennek őáltala létrehozott működése révén tevékenykedik. Másrészt azonban hangsúlyoznunk kell: mindez nem jelenti azt, hogy az Isten — mivel evilági működése minden esetben a létében és működésében tőle függő valóság által történik — ne működhetne szabadon és személyesen a világon belül. Hogy ezt megértsük, a következőket kell megfontolnunk:

A dolgok „természete“, amennyiben ezen a dolgok sajátos mivoltának egészét értjük, nem azonos azzal, amit a természettudományos kutatás a dolgok természeteként képes megragadni és ún. természettörvényekben ki tud fejezni. A modern értelemben vett természettudományos kutatás ugyanis nem

34