Szolgálat 75. (1987)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Van-e értelme a kérő imának?
véletlennek tűnhet, de Kis szent Teréz joggal láthatta benne a kérésére adott isteni választ, az Isten személyes működésének jelét. Hogyan tevékenykedik Isten ebben a világban? Aki megértette, hogy Isten a világ teremtője, annak számára nyilvánvaló, hogy az egész teremtett világ és annak rendje teljes egészében Istentől származik. Ebben a távlatban az Isten személyes és szabad tevékenysége a világban nem okozhat problémát. Mihelyt azonban pontosabban meg akarjuk érteni az Isten evilági működésének mikéntjét, egész sor komoly problémával kerülünk szembe. Igaz ugyan, hogy végeredményben minden az Istentől származik, s azért végső soron mindenben az Isten tevékenykedik. Ezt azonban nem szabad úgy felfognunk, mintha a világ egy gigantikus bábszínház lenne csupán, amelyben csak a színfalak {azaz a teremtett dolgok) mögött elrejtőzött Istennek van aktív szerepe, míg minden más az előtérben csak kivitelezi azokat a mozgásokat, melyeket kizárólag ő hoz létre. A teremtés misztériuma pontosan abban áll, hogy az Isten valódi önállóságot és öntevékenységet adott a teremtményeinek. Ezért minden teremtett dolog rendelkezik a maga természetének megfelelő saját aktivitással. Teljesen függ ugyan az Istentől, de ez a függés egyszeri és különleges; a teremtmény éppen ezáltal a függés által áll a saját lábán és cselekszik a saját természetének és törvényszerűségének megfelelően. Teológiai illetve filozófiai szaknyelven ezt a viszonyt úgy szokták leírni, hogy az Isten mindennek az elsődleges, azaz teremtő oka; a teremtmények pedig az isteni, a teremtő okságiéi függően mint másodlagos, azaz evilági okok fejtenek ki valódi oksági hatást. Azt kell tehát mondanunk, hogy az Isten a világban — legalábbis elsősorban — azon öntevékenység által működik, melyet a teremtmények a tőle kapott természetüknek megfelelően fejtenek ki. Ez a tétel a keresztény filozófiában nem képezi vita tárgyát. Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon az Isten a világon belül kivétel nélkül másodlagos okok közvetítésével, vagyis a dolgok saját öntevékenységét fenntartva működik, vagy pedig fel kell tételeznünk, hogy varrnak esetek, amikor az Isten úgy hoz létre valamit a Világon belül, hogy abban a teremtményi okok semmi szerepet sem játszanak. Egészen a legutóbbi időkig a katolikus teológusok, Aquinói Szent Tamást követve, ezt az utóbbi véleményt fogadták el. Abból indultak ugyanis ki, hogy a teremtmények öntevékenységi lehetősége nem korlátlan, ami valóban tagadhatatlan. Ha tehát azt állítanánk, hogy az Isten tevékenysége a világon belül mindig ezek által történik, és így ezekhez van kötve, akkor ezzel — úgy tűnik — tagadnánk, vagy legalább is, korlátoznánk Isten tererrvtői szabadságát a világon belül. Ez azonban elfogadhatatlannak tűnik. Ehhez az inkább elméleti megfontoláshoz hozzájött egy másik meggondolás, mely tapasztalati tényekre hivatkozhat, mégpedig az ímameghallgatásokra, főképpen akkor, ha egészen rendkívüli eseményekben, csodákban álltak. Általános volt ui. a meggyőződés, hogy az igazi csodák olyan események, melyek teremtett erőktől nem 3 33
