Szolgálat 75. (1987)

Tanulmányok - Benkő Antal: A keresztény hite a Gondviselésben

ban mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Igen, mi is őbenne nyertük el az üdvösséget annak végzéséből, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz“ (Ef 1,9-11). A hívő zsidó már megérezte, hogy Isten gondoskodik róla, védi, vezeti. Ezért zengte a Zsoltáros: „Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt... Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy ... Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján“ (Zsolt 23). Tudja, hogy „örök érvényű az Úr határozata, nemzedékről nemzedékre száll szívének gondolata. ... Az Úr az égből letekint, s látja az emberek fiait mind. ... Ő alkotta mindnyájuk szívét és ismeri minden tettüket“ (Zsolt 33,11-15). Jézus azonban teljesen kifejti ezt az igazságot, amikor feltárja, hogy Isten a mi Atyánk (Mt 6,9), aki sokkal jobban gondoskodik gyermekeiről, mint a földi atyák: „Melyiktek ad fiának követ, amiikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? Ha tehát ti, bár gonoszok vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akiik kérik“ (Mt 7,10-11).

Jézus példájával, tanításával és intézkedéseivel tanítja, hogy mind a meny- nyei Atya, mind pedig ö, az örök Ige, gondoskodik az emberekről. Nemcsak imádkoztát, hogy az Atya akarata legyen meg itt a földön, hanem maga is térdre borulva kéri a Getszemáni kertben: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely. De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied“ (Mt 26,39). Tudja, hogy az Atyának terve van vele, tehát vállalja az utat, amelyet kijelölt számára.

Máté és Lukács külön is feljegyezték Jézus tanítását a Gondviselésről. „Ne aggódjatok életetek miatt... Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, osűrbe se gyűjtenek — mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek náluk? ... Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kiebitűek nem sokkal inkább?“ (Mt 6,25-34). A pogányok életének központjában az üzlet és a jólét áll; a Krisztust követőknek elsősorban az Isten országát és annak igazságát kell keresniük, a földi javakkal mintegy mellékesen törődjenek! Istenre vessék tekintetűiket, aki megadja nekik azt, ami szükséges, hogy elérhessék az igazi célt: a vele való találkozást Jézus Krisztusban, az Isten országában! Erre irányul tehát a Gondviselés!

Ezért érthető az is, hogy az Isten gondviselésére hagyatkozó élet nem szükségképpen szorongatás nélküli, nem mentes a szenvedéstől, kereszttől. Ellenkezőleg, Jézus inti tanítványait, hogy ellenségeik győzedelmeskedhetnek rajtuk; Isten gondviselése nem zárja ki sem az erőszakos halál, sem a szenvedés lehetőségét, „a tanítvány nem nagyobb a mesterénél“ (Mt 10,24). „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni. ... Ugye két verebet adnak egy fillérért? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál hajatokat számon tartják. Ne féljetek tehát!“ (Mt 10,26-33). Amíg Isten jónak látja, itt a földön is meglesz mindenünk, ami az élethez szükséges és nélkülözhetetlen; amikor pedig eljött az óránk, hogy

2

17