Szolgálat 75. (1987)

Tanulmányok - Benkő Antal: A keresztény hite a Gondviselésben

egyáltalán nem fontos az, vajon előrehaladt-e a munkája vagy sem, elegendő az, ha munkálkodik. ... úgy látszott, az Égnek elég az, hogy Peruban egy kis ideig virágzott, s elhervadt egy önzetlen szeretet. ... ,Már mostan is', gondolta ,alig emlékszik valaki kívülem Estebanra és Pepitára. Camila csak az ő Pio bácsijára emlékszik, meg kisfiára. Az az asszony az édesanyjára emlékszik. De nemsokára mi is meghalunk, minket is csak egy kis ideig szeretnek még, aztán elfelejtenek. De a szeretetnek ez teljesen elegendő. A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetve, amelyből fakadt. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme‘ “

Benkő Antal

A KERESZTÉNY HITE A GONDVISELÉSBEN

Első pillanatra úgy tűnhet, hogy aki valamiképpen is hiisz az Istenben, hisz az ő gondviselésében is. Az emberiség történetére vetett rövid pillantás azonban hamarosan meggyőz: az összefüggés nem egyértelmű. Sőt, jelentős különbségeket találunk azok között is, ak'k megváltják a Gondviselésbe vetett hitüket. Kissé mélyebbre tekintve felfedezzük, hogy a Gondviselésbe vetett hit az istenkép s az ezzel szorosan összefüggő világ- és emberkép tükre. Fordítva is áll: Ha látod, milyen képet alkot valaki a Gondviselésről, megmondhatod, hogy milyen az ő istenképe. Ezért hirdetik a modern teológusok, hogy a Gondviselés nem más mint Isten egyik neve.

Soraink ennek az öszefüggésnek néhány mozzanatára szeretnének rámutatni. Jobban felismerve milyen a mi képünk a Gondviselésről, még teljesebbé, még keresztényibbé formálhatjuk.

Nem kielégítő felfogások

1. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy mennyiben található meg a Gondviselés hite a jelentősebb nem keresztény vallásokban: hinduizmusban, buddhizmusban, mohamedánizmusban, és milyen sajátosságokat mutat fel, mennyiben egyezik illetve tér el a keresztény tanítástól. Kulturális hogyományaink miatt azonban csak a görög filozófia két irányára emlékeztetünk. Jelentős befolyást gyakoroltak a keresztény gondolkodásra, s hatásuk — új árnyalatokban — ma is fellelhető.

Az ember természetes esze fényénél is felfedezheti, hogy Valakinek létre kellett hoznia, teremtenie kellett a világot. Ebből a megállapításból önkénytelenül születik meg a kérdés: S most mi a viszonya ennek a Teremtőnek a világhoz, az emberhez? Törődik vele, vagy egyszerűen a maga sorsára hagyta?

14