Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Morel Gyula: A szekularizált világ kihívásai a keresztény számára

Hátrányok és előnyök

A szekularizáció folyamatának rengeteg hátránya ás előnye van. Az itt következő utalások inkább csak arra a beállítottságra és magatartásra akarnak célozni, amellyel a keresztény embernek a szekularizáció kihívásaira válaszolnia kellene.

Az egyházak befolyása a társadalmi szerkezetekre és a profán intézményekre nyilvánvalóan ősökként. Hiábavaló lenne ezt a tényt szépítgetni. Veszteségről van szó, amely ellen fel kell venni a küzdelmet az elemzés és alkalmazkodás minden jogos eszközével. — De a fejlemények hasznosak arra is, hogy megértsük a kereszténység lényegét: „A hit, amely a szívet megváltoztatja, az Isten iránti szeretet, amely valóban magi gazoláshoz vezet, egy nép- vagy tömeg- egyházban is Isten kegyelmének hallatlan, egyszeri csodája, amely, amennyiben egyáltalán emberi összetevőktől hordozott, mindenesetre más okoktól függ, mint amelyek a nép- vagy tömeg-egyházban hatásosak. ... Valószín öl eg létezik a kereszténység legnagyobb személyi megvalósíthatóságának olyan optimuma, amely a miliőnek éppen nem maximális kereszténységében leledzik.“5

A világ kritikus szeme rajtunk — és ez nem mindig kellemes dolog. Egyházi személyek helytelen viselkedésétől kezdve, az egyes közületek zavart anyagi, pénzügyi helyzetén keresztül, egészen az ón. katolikus országok magzatelhajtás! statisztikáiig szinte minden nyilvánosságra jut. A felmerülő vallási és egyházi problémákat igen gyakran sokmilliós televíziós közönség előtt kell „megvitatni“, mert a tömegtájékoztatási eszközök éppen a kényes pontokat szellőztetik. A szekularizált társadalom pedig szigorúan ítélkezik pontosan a vallást és erkölcsöt képviselő személyek és intézmények felett. Elvárja, hogy betartsák, amit hirdetnek; öntudatlanul is kibúvót kereshet maga számára: Iám, nem is kell olyan komolyan venni ezeket az elveket, hiszen képviselői sem tartják be. — Ha ez az állapot nem is kényelmes, megtisztító hatása vitathatatlan. Az igazságnak nem kell irtóznia a nyilvánosságtól, és a kritika megtanítja nekünk, hogy mi a felfogása és az igénye azoknak, akikhez küldetésünk szói. Talán először van esélyünk a kereszténység történelmében arra, hogy felvilágosult, és nem egykönnyen megfélemlíthető emberek józan kritikája segítségével csiszol- gassuk az Isten és az ember viszonyára, az emberi lét értelmére vonatkozó felfogásunkat és mondanivalónkat. Más szóval: manapság nem mondhatunk büntetlenül üres frázisokat. Ez egyúttal igazi kihívás az őszinteségre és a szavahihetőségre, mely ellenállhatatlanul hódít.

Ezen a rögös úton többször jövünk zavarba, mint régebbi korok keresztényei, amikor az egész társadalom hívőnek vallotta magát. De ez a szakadék szélén való vándorlás rákényszerít minket arra, hogy megszokjuk, és a ránk- bízottakat is arra szoktassuk, hogy az igazság birtokában sem lehet minden kérdést azonnal és véglegesen megválaszolni. A történelmi, lélektani és szociológiai relativitásokat ismerő ember számára eleve gyaniís, ha minden felmerülő problémára kész recept-válasz van kéznél. Ugyanígy meggondolandó, hogy elegendó-e az esetleg ismertté vált visszásságokra az általános válasz:

8