Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Morel Gyula: A szekularizált világ kihívásai a keresztény számára

Az egyház, saját tanítása szeriínt, a bűnösök egyháza is. Ki fogadna el egy ilyen általános választ valamelyik politikai párttal kapcsolatban? — Ha a szekularizált világ igényeinek megfelelően a kendőzetlen őszinteségre törekszünk, akkor megnyílik az út az egyház lényegi hivatása, az állandó „aggiornamento“ felé, amely csak az örök igazságok napi árfolyamon való értelmezésében valósítható meg a szüntelen dialógus segítségével.

Következmények

Ha a fenti rövidre fogott elemzés találó, igen sok következtetést lehet levonni a szekularizált társadalmakban szükséges keresztény beállítottságra és magatartásra nézve. A legfontosabbnak az tűnik, hogy mindenki személyesen elmélkedje át hivatását az adott körülmények között, és állapítsa meg a teendőket saját maga számára. — Itt csak példaként két szempontra térünk ki, melyek a legfontosabbak közé tartoznak, és talán képesek jelezni a szükséges megfontolások sokrétűségét.

Az első az egyház küldetésének és megnyilatkozásának a formájára vonatkozik. — Köztudomású, hogy az emberek közötti közlekedés a gondolkodás- mód s annak eszköze, a nyelv segítségével történik. Nos, ha a vallási és a profán szféra, a vallásos hit és az intézményes egyház között szakadék keletkezett, akkor ezt az egyház képviselőinek is tekintetbe kell venniük. A kétnyelvűség különleges feladata válik itt nyilvánvalóvá. A hagyományos keresztény gondolkodásmód és kifejezésmód megtartása mellett törődni kell a profán világ gondolkodásmódjának és kifejezésmódjának elsajátításával. A teológiai képzettség és az elmélkedésekben való átéltség sok vallásos elemet emel be az ún. plauzibiiitás síkjába (vagyis abba a gondolatvilágba és gondolkodásmódba, amelyben elfogadhatóvá, valószínűvé vagy egyenesen magától értetődővé válik), de tökéletesen értelmetlen maradhat a „kívülállók“ számára. Ezoterikus, vagyis a csak egy csoporton belül érthető elgondolás és „tolvajnyelv“ a tagok számára ugyan hasznos és fontos lehet, de ugyanakkor a csoport izoláltságát is növeli. A szekularizált világ ténye ma a keresztény embert arra kényszeríti, hogy továbbra is ápolja hagyományos fogalmait, de éppen olyan komolyan vegye azok lefordítását a profán világ nyelvére. Az egyház igen sok elmélkedő hívének, papjának és szerzetesének értékes és meleg élmény a „Salve Regina“ örökszép szövege és dallama, de mit kezdjen egy keresztény hagyománnyal nem rendelkező gépészmérnök vagy segédmunkás azzal, hogy „Üdvözlégy“, és hogy „irgalmasság anyja"? Vagy milyen hatást vált ki egy részben vagy egészen kívülállóban, ha azt hallja, hogy a katolikusok a „Szentszékről“ beszélnek? Ilyen értelemben nehezedik súlyos felelősség az egyház vezetőinek és tagjainak vállára: Az egyház küldetése minden embernek szól: meddig zárkózhat tehát be az örök igazságok hagyományos kifejezési formáiba, s meddig kell bevetnie magát, hogy teljes erővel építsen hidat a tőle különböző gondolkodási formák felé.