Szolgálat 74. (1987)
Eszmék és események - Mindennél értékesebb adomány (Moór Imre)
Véleménye szerint - s ez érdekes megállapítás — Jézusnak ez az új parancsa nem szól mindenkinek, hanem csak kővetőinek. Ez tűruik ki az idézett 35. vers követelményéből is. Hozzá tehetjük, hogy a szeretet mindenkire érvényes parancsát Jézus a hegyi beszédben fogalmazta meg: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük." Martini hozzáfűzi: „Ez a törvény és a próféták“, vagyis az ószövetségi, a Krisztus eljövetele előtti törvény. Ez vonatkozik tehát ma is minden emberre, aki számára „Krisztus még nem jött el“, vagyis nem az Ö tanítványa (Mt 7,12). A szeretet újszövetségi mércéje Tanítványai számára viszont Jézus önmagát állította a szeretet mércéjéül: „Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek egymást ti is.“ Ezért „új“ Jézus szeretet parancsa. Milyennek mondja Jézus az Ö szeretetét a búcsúvacsorán? Olyannak, amilyennek eddig földi életében bemutatta és olyannak, amilyennek a kereszten még be fogja mutatni. Erre utal, amikor kijelenti: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért..., a barátaim vagytok ...“ (Jn 15,13-14). És most, amikor búcsút vesz övéitől, kijelenti: „Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek, azután újra eljövök és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok“ (Jn 14,2/b.3), mert — imádkozza Atyjához — „Akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok" (Jn 17,24). De Jézus nemcsak velünk akar lenni itt és majd az örökkévalóságon át, hanem bennünk akar lakni: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni“ (Jn 14,23). Továbbá nemcsak egyesülni kíván mindegyikünkkel külön-külön, hanem azt akarja, hogy egymással is egyesüljünk: „Legyenek mindnyájan egy. Amint Te, Atyám, bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is bennünk..., én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen egy legyenek..." (Jn 17,21-23). A szeretetnek ezen mércéje szerint szeretetünk jellemzői: az áldozatkészség, a kiüresedés és hasonulás, az együttlét és az egymásban-lét. És még valami: az öröm. Jézus mennybemenetele után a tanítványok „nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Nem hagyták el a templomot és szüntelenül dicsőítették az Istent“ (Lk 24,52/b-53). Ennek az örömnek forrása Jézus öröme bennünk: „Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek fe és teljes legyen örömötök“ (Jn 15,10-11). A szeretet új parancsa az ósegyházban így már értjük az első jeruzsálemii hívők életét, akik a mennybemenetel után „mindannyian egy szívvel — egy lélekkel (örömmel) állhatatosan imádkoztak" az emeleti teremben és pünkösd napján is „ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak“ (ApCsel 1.13/a.14; 2,1). 77
