Szolgálat 74. (1987)

Az egyház szava - A vasárnap jelentősége a pluralista társadalomban (Kanadai püspökök)

A kanadai püspökök szükségesnek -látták, hogy nyilatkozzanak a kérdésről, -illetve a kérdések mögött meghúzódó alapelvekről. Szavukat a katolikus hívőkön kívül minden jóindulatú emberhez is irányították, mert a kérdés érinti az egész társadalmat. Ezt a nyilatkozatot közöljük csaknem teljes egészében.

Az Ür napja és a vasárnap egy szekularizált társadalomban

Legtöbb keresztény a hét első napján ünnepli Krisztus feltámadását. Ekkor fejezzük ki állandó függésünket Istentől, mindenek teremtőjétől, s különösképpen is hirdetjük, hogy Krisztus az ura mindennapi életünknek. Ezen az ünnepnapon gyűlünk össze, hogy hallgassuk Isten szavát, dicsérjük őt, s kifejezzük hálánkat. Üdvösségünket ünnepeljük Krisztusban, s örömünk elővételezése az élet teljességének, amellyel meg fog ajándékozni örök birodalmában.

Számos kanadai osztozik ebben az életszemléletben. Kívánják tehát, hogy kifejezést nyerjen országunk törvényhozásában: legyen ez a nap az istentisztelet napja, s mentes minden kereskedelmi tevékenységtől. Azonban sokszínű és pluralista társadalmunkban nem mindenkinek ez a felfogása. Egyesek a hét másik napján ünnepelnek; mások nem -látják szükségesnek, hogy valamilyen napot szenteljenek Isten dicsőségére és hálaadásra. Ha tekintetbe vesszük a különböző véleményeket és a társadalomban végbement változásokat, úgy tűnik, hogy a törvény, amely tiltja a kereskedést vasárnapokon, nem igazolható azzal, hogy a keresztények nagy része az Úrnak fenntartott napnak tekinti. Mindez mégsem jelenti azt, hogy a vasárnapot egyenlőnek tekinthetjük bármelyik más nappal.

Már pusztán emberi szinten is több ok igazolja, hogy a hét egyik napja mentes legyen a munkától é-s a kereskedéstől. Ezek az okok olyan felfogásra épülnek, amelyet egyaránt elfogadhat a társadalom minden hívő és nem-hívő tagja. Mindé rakunk vágyódik olyan munkaprogramra, amely tiszteletben tartja a személy igényeit és életformáit. Amikor mi a vasárnapot az Úr napjának tekintjük, megerősítjük és igazoljuk ezt a vágyat. Az emberek nagy többsége készségesen elfogadja, hogy versengő és túlfeszített társadalmunkban hetente legalább egy napra kiszabaduljunk a napi munka szorítójából. Ebben a meggyőződésben osztoznak azok, akik hisznek Jézus Krisztusban, de mások is. Amint II. János Pál állítja az emberi munkáról szóló enciklikájában: jogunk van a pihenésre. Az embernek szüksége van arra, hogy megálljon, s felfrissítse testi-lelki energiáit.

De nemcsak az szükséges, hogy legyen egy pihenőnapunk. Nem kevésbé fontos, hogy ez a nap a másokkal való találkozás és kapcsolatteremtés napjává váljék. Ha az emberek ugyanazon a napon pihennek, fenntarthatják és meg is erősíthetik kapcsolataikat és közösségi életüket. Át kell törni minden bezárkózást, amely veszélyeztetheti az egyén harmonikus kiteljesedését. A tetszés szerint választott pihenőnap csak fokozná a zárkózottságra való hajlamot és az individualizmust, amely már úgyis eléggé elterjedt társadalmunkban.

A találkozások és a személyek, közösségek közötti kapcsolatok összetartó erők a családi életben is. A vasárnap az egyetlen alkalom, amikor találkozhat63