Szolgálat 74. (1987)
Az egyház szava - A vasárnap jelentősége a pluralista társadalomban (Kanadai püspökök)
nak a családtagok és barátok. Ha a hét bármelyik napja lőhetne pihenőnap, az üzletekben dolgozó szülők már a hétvégeket sem tölthetnék együtt gyermekeinkkel. Nem gyakorolnánk jogtalan nyomást a családokra, a társadalom alapvető szervezetére, ha megszüntetnénk a vasárnapi pihenőnapot? A családnak szüksége van a közös pihenőnapra, hogy szorosabbra fűzhesse a házastársi és szülői kapcsolatokat. Ezt állította nemrég a kiskereskedelmi dolgozók ontáriói szakszervezete. A belső felfrissülés napja Az előírt szünnap nemcsak testi és lelki energiákat frissít fel. Az igazi szünnap, a pihenés, a szabadidő vagy ahogy zsidó testvéreink mondják: a „shalom“ egész valónkat újítja meg. Békét teremt Istennel, önmagunkkal és az emberi közösség tagjaival. Ebből a szemszögből pihenőnapunk kiváltságos alkalom arra, hogy elmélyülhessünk létünk alapvető értékeiben. Lehetővé teszi, hogy kiszabaduljunk mindennapi elfoglaltságainkból és így figyelmünket legmagasabb eszményeinkre fordíthassuk, nagyobb elhatározással követhessük lelkiismeretünk hívó szavát. Ezen a napon lehetőség nyílik arra, hogy felfedhessük magunkban azt, ami a legszentebb és legelid e g e n íthetetlenebb. Ilyen értelemben beszélhetünk a vasárnap „szentségéről“, „szent“ jellegéről minden kanadai számára. A mindennapi élettől való eltávolodás azonban nem jelenti azt, hogy vasárnap menekülnünk kellene a világtól, s vissza kell vonulnunk valamiféle csendes öbölbe. Ellenkezőieg: a vasárnap összeszedettsége készít fel arra, hogy még határozottabban és bátrabban szolgálhassunk felebarátunknak a hét folyamán. Ez a nap segít abban is, hogy rendet teremtsünk mindennapi életünkben s megtaláljuk integritásunkat. Röviden: újjáteremtődés ez a nap (re-création), hogy újrakezdhessük életünket. A közös szünnap ünneplése eszköz arra, hogy megerősíthessük társadalmunk aiapértékeit és kifejezhessük személyes és közösségi felfogásunkat a világról, az emberiségről. Mindannyian 'ismerjük társadalmunk hajlamát, azt, hogy előnyben részesíti a gazdasági értékeket. A gazdagság és az anyagi siker az általános jólét kulcsaként s a jó társadalom mércéjeként szerepel. Ha mind a hét napon kereskedhetünk, nem sodródunk még tovább ezen az úton? Nem helyezünk minden hangsúlyt csak a jólétre? Nem szenved kultúránk régóta a fogyasztási láz uralmától? Nagyrészt üzletté váltak már a szabadidő alkalmai és a sportrendezvények is! Szinte semmilyen alkalom nincs már az érdek nélküli személyes erőfeszítésre, következésképp a személyiség kiteljesedésére. Végeredményben ugyanis a szabadság túlhajtása, hajszolása adás-vevés- hez és rabsághoz vezethet az emberi kapcsolatok kifejlesztésében, jóllehet ezek jóval felette állnak minden gazdasági eredménynek. Társadalmunk azzal, hogy csak a nélkülözhetetlen szolgáltatásokra korlátozza vasárnaponként a kereskedést, bizonykodik arról, hogy a termelési folyamatoknál többre értékeli az emberi személyt. Ez a nagyrabecsülés arra a meggyőződésre támaszkodik, 64
