Szolgálat 74. (1987)
Tanulmányok - Németh József: Tanúskodnak egy másik világról
Gestapo P. Mayert, s követeli: adja írásban, hogy mit szándékozik a jövőben tenni. Válaszként a páter a következőket írta a Gestaponak: „Kijelentem, hogy szabadonbocsátásom esetén a rám kirótt prédikáció- tilalom ellenére, éppúgy mint ezelőtt, Münchenben éppúgy mint Bajorország többi templomaiban, alapvető megfontolás alapján, prédikálni fogok. Kiváltképpen kijelentem, hogy a jövőben is meg fogom védeni az egyházat a szószékről az eddigi formában és teljes elhatározottsággal, nyíltsággal és erővel, de személyes támadás nélkül, az esetleges támadások ellen. Továbbra is a máig gyakorolt módon fogok prédikálni, még akkor is, ha az állami hatóságok, a rendőrség és a bíróságok prédikációimat mint büntetendő cselekményeket ítélnék meg, vagy a szószékkel való visszaélésnek minősítenék. Felolvasva, elismerve és aláírva: Rupert Mayer S. J.“ 1937. július 22-én volt a tárgyalás. Bírái nem voltak fanatikus nácik, hanem a rendszer tipikus alkalmazottai, akik nem akarták bosszantani a felsőbb hatóságokat, de hidat szerettek volna építeni a vádlott felé is. A provinciális engedélyével, közvetlen a tárgyalás előtt aláírattak P. Mayerrel egy kompromisszumos szöveget. De a „javíthatatlan“ páter a tárgyalás előtt így egészítette ki a fáradságosan elkészített iratot: „Amennyiben ez lelkiismeretemmel összeegyeztethető. S ha nem lehetséges, akkor magam megyek az államügyészhez, s jelenteni fogom, hogy a megegyezés károsítja hivatalom gyakorlását, és a jövőben nem ügyelhetek oly kínosan arra, mennyiben egyeztethető össze beszédem a törvénnyel, és mennyire nem.“ Ezek után lehetetlen volt kompromisszumot kötni: „Mindenekelőtt az Úristennek van joga fölöttünk rendelkezni. Teljesen az ő tulajdonai, testtel lélekkel az övéi vagyunk. Ezért sohasem szabad azt tenni, ami Isten akarata ellen van, még ha az állam követelné is. Isten jogai szentek, mélyek és bennünk gyökereznek!“ Az elnök megkísérelte, hogy enyhébb állásfoglalásra bírja Mayert: „Minden beszédet egy bizonyos formában kell előadni.“ Mire Mayer: „A goromba modor nekem sokkal kedvesebb, ha becsületes.“ — „Gondolja, kellemes nekünk itt ülni?" — P. Mayer ironikusan: „Én szívesebben vagyok vádlott, mint bíró. A börtön számomra jobb, mint ezer előadás.“ Végül is hat hónap börtönre ítélték a pátert. 1937. december 26-án már megint a szószéken állt. 1938. január 5-én újból letartóztatták, de május 3-án amnesztiát kap. Elöljárói és Faulhaber kardinális kérik a legyengült pátert, hogy korlátozza munkáját a gyóntatószékre és a beszélőszobára. 1939. november 3-án ismét elviszik, és a sachsenhauseni koncentrációs táborba kerül. A 180 cm magas férfi 50 kilóra soványodott le. De a nácik félnek, hogy P. Mayerből vértanú lesz, ezért megegyezés jön létre a müncheni egyházi vezetők és a Gestapo között: 1940. augusztus 7-től a felső-bajorországi Ettalba, az ottani bencés kolostorba internálják, ahol a külvilággal semmi kapcsolatot nem tarthat. Nehéz szívvel engedelmeskedik elöljáróinak. „Azóta élő halott vagyok. Ez a halál számomra sokkal rosszabb mint a valóságos halál, amire fel voltam készülve. A 55
