Szolgálat 74. (1987)
Tanulmányok - Németh József: Tanúskodnak egy másik világról
Gestapónak és az egész mozgalomnak nem tehetek nagyobb szolgálatot, mint hogy itt nyugodtan haldoklók, mert a katolikus nép előtt - akik még nem felejtettek el — a Gestapo igen jó színben tűnik fel. A jó emberek azt mondják magukban: a valóságban jól megy a sora a páternek; egészen jól, amióta a kolostorban van. Ezek az emberek nem gondolják meg, hogy mit jelent számomra ez az élet itt.“ A teológus Heinrich Schlier találkozott egyszer véletlenül vele a kolostorban: „Úgy tűnt nekem, fogvatartott oroszlán ő, aki türelmetlenül tépi a rácsot.“ „Tovább viszem a keresztet — írja a páter — és engesztelek, vezekelek hibáimért, gyengeségeimért, míg a jó Isten közbelépése el nem veszi tőlem a keresztet.“ öt évet töltött az ettali számikivetésben. 1945. május 6-án elfoglalják az amerikai katonák Ettalt. A páter áldozócsütörtökön már a szószéken áll, de nem a nácikról hanem a feledésról, kegyelemről és megbocsátásról prédikál. A 70 éves páter templom melletti kis szobája újra megtelik a rászorulók, szegények, nyomorultak, elesettek, páriák seregeivel. Még egyszer elvonszolja megfáradt testét műlábával az úrnapi körmenetre, a férfi kongregáció tagjaitól körülvéve. 1945. november 1-én a szent kereszt kápolnában mondja a szentmisét és prédikál. Prédikálás közben érinti meg a halál angyala: agyvérzés következtében elveszti öntudatát. Nem esik össze, mert állva tartja műlába. Miben rejlik P. Mayer nagysága? — Hitünk igazságait férfias egyenességgel, rendületlenül, félelem nélkül vallotta és élte. Nem volt intellektuális beállítottságú, éppen ezért nem is tudta kiimagyarázni a „kereszt botrányát“, és nem tudta Isten szavának élét annyira letompítani, hogy veszélytelen legyen. Mindenkinek rendelkezésére állt, minden ínségben jelen volt. A nagyváros kisemberei álltak hozzá a legközelebb; Isten népének papja volt. Az egyház jogaiban az ember jogait védte, mert tudta, hogy ahol az Isten jogait korlátozzák, ott előbb-utóbb szolgaságba süllyed az ember is. Nagy volt egyszerűségében, megvesztegethetetlen az igazsághoz való hűségben, bátor a kilátástalan küzdelemben. A hivatalos egyház engedelmes fia volt. De volt véleménye a rá kirótt számkivetettségről is: „Mi más lett volna a teendő mint engedelmeskedni, alkalmazkodni az egyházi hatóságok iránti alapvető beállítottságom értelmében?“ Ettali némaságában is tovább vitte keresztjét. München katolikusai megértették ezt: a másokért való élet élményéből és a kereszt botrányának elfogadásából nőtt hatalmasra P. Mayer iránti szeretetük és bizodalmuk. Nagy volt ő, mert rendelkezett a kisemberek radikalizmusával, hajthatatlanságával, az egyszerűek rendíthetetlenségével, az igazságból élők áhítatával. Egyenes, de nem konok, őszinte, nyílt becsületes, önérzetes, de nem ravasz vagy megalkuvó, nem öntelt. Gyermekdeden hívő ember, aki nem a túlvilággal vigasztalta a szegényeket szükségükben, hanem hathatósan segített, és ,ha kellett, koldult. P. Mayer soha sem esett össze — mondják a müncheniek -, még a halál órájában sem. 56
