Szolgálat 74. (1987)
Tanulmányok - Németh József: Tanúskodnak egy másik világról
gondot fordítanunk, hogy türelmesek, barátságosak és tapintatosak legyünk, mert az emberek olyan feíindultak és nyugtalanok... Áradjon melegség belőlünk, érezzék jól magukat embertársaink közelünkben, és sejtsék meg, hogy ennek Istennel való kapcsolatunk az alapja.“ „Ha valaki ma azt kérdezné az Úrtól: Mit kell tennünk, hogy az örök életet elnyerjük? Ö nem azt mondaná: Menjetek templomba, járuljatok a szentségekhez, adjatok alamizsnát. Nem, hanem ezt mondaná: Szeresd Uradat, Istenedet ... és szeresd felebarátodat mint tenmagadat.“ Ilyen egyszerű igazságokat és mély bölcsességeket hirdetett P. Mayer beszédeiben, tanácsaiban, leveleiben. Megértette a szenvedőt, a rászorulót, az embert. Amikor egy szerzetes ezzel a kilhívó mondattal kezdte nála a gyónást: „Most ugyan gyónnom kell, de semmiképpen sem tudom megbánni azt, amit elkövettem“, P. Mayer józanul így felelt: „örülök, hogy olyan becsületes és egyenes a magatartása. Az ilyen emberekkel el lehet már kezdeni valamit... Egy nagyváros szocialista szellemű lakosaiban ott lappang a pappal szembeni bizalmatlanság. Úgy néznek rá, mint aki csak prédikál, misézik, röviden: azon mesterkedik, hogy pénzt keressen. Épp ezért fontos, hogy megmutassuk az embereknek tetteinkkel, hogy sziklaszilárdan meg vagyunk győződve arról, amit hirdetünk.“ A harctér az a hely, ahol halálos komolyan meg lehet mutatni az emberbaráti szeretetet. P. Mayer mint tábori lelkész jelentkezik a frontra. A legveszélyesebb pergőtűz sem tudja visszatartani, hogy ne hozza ki a harcvonalból a sebesülteket, és ne vigasztalja a kétségbeesetteket. Nem tesz különbséget barát és ellenség között. Lovát kísérőinek adja, hogy együtt menetelhessen a közkatonákkal. 1916- ban a Kárpátokban találjuk: hadosztályának lelkésze. Itt veszti el bal lábát, amikor december 30-án az orosz zárótűz ellenére karácsonyi csomagokat oszt ki katonáinak. 1917- ben tér vissza Münchenbe, s protézissel tanul járni. 1918 májusában a katolikus legényegylet tagjai békésen ülnek klubhelyiségükben; fanatikusok rontanak rájuk és huszonegyet megölnek közülük. P. Mayer nem hagyott semmi kétséget afelől, hogy a gyilkosság elégtételt is követel, a temetésen mégis így beszélt: „Barátaink sírja fölött nyújtsunk egymásnak kezet, hogy kibéküljünk. El a gyűlölet gondolataival! Népünk fiai továbbra is öljék, pusztítsák egymást? Távol legyen ez tőlünk! Kezet nyújtunk nektek; ne utasítsátok vissza, hanem ragadjátok meg. Kérünk és könyörgünk, tegyétek meg az ártatlan áldozatok véréért!“ 1921-ben Faulhaber kardinális P. Mayert kinevezte a férfiak Mária-kongre- gáoiója prézesének, és ezzel legendás korszak következik be életében: prédikál! Nem voltak rendkívüli retorikai fogásai és gondolatai. A szavakat sem válogatta meg mindig szerencsésen; elavult képeket, hasonlatokat használt; sváb akcentusát élete végéig megőrizte; de az emberek csüngtek az ajkán, mert érezték, hogy személye teljesen egybeforrt igehirdetésével. Nem keresett kö52
