Szolgálat 74. (1987)
Tanulmányok - Németh József: Tanúskodnak egy másik világról
rülírásokat, hanem hitét, mint valóságot fejtette ki, éppen ezért meggyőzte hallgatóit. Amikor hiányzott a kenyér, a fa, a szén, a munka, a lakás, akkor hirdette P. Mayer a szociális szeretetet: „Elhibázott álláspont azt gondolni, hogy nekünk csak a szegények és az elkeseredettek leikével kell törődnünk és nem tartozik ránk az anyagi segítség is.“ Folytonos lopást követ el az a keresztény, — mondotta — aki pénzét elveri, amikor körülötte szükség és nyomor uralkodik. „A morál azon alapelve, hogy csak a feleslegesből kell adnunk, ma nem érvényes többé!“ Ez a férfi és pap volt hivatva arra, hogy felvegye a harcot a nácizmus ellen. Hitlert először a Kreuzbräu söröspincében látta 1919-ben, egy vitaest keretében. 1923-ban minden második héten meghallgatta a Krone cirkuszban tartott beszédeit és gyorsan leleplezte az agitátor ideológiáját. Három pontban nem értett vele egyet: Az Ószövetség támadásával; morális álláspontjával (Az a jó, ami a hazának szolgál); és a totalitáris állam utáni vágyával. „Valódi hisztérikus“ — mondta Hitlerről. Ezt a magatartását akkor sem változtatta meg, amikor Hitler a landsbergi börtönből 1924-ben 25 éves papi jubileumára gratulált P. Rupert Mayernek. Amikor a Hofbräuhausban véleményét kérték, azt mondta, hogy Hitler mindig nagyzol, és semmibe veszi az igazságot. 1923-ban a Bürgerbräu pincében arra kérték fel a nácik, hogy szóljon hozzá a témához: „Lehet-e egy katolikus nemzeti szocialista?“ P. Mayert dübörgő tapssal üdvözölték a náoik a gyűlésen, mire ő így kezdte: „Korán tapsoltak, mert én csak azt fogom kifejteni, hogy egy német katolikus sohasem lehet nemzeti szooiatista.“ A teremben elképzelhetetlen zavar keletkezett: a nácik lehurrogták a pátert, ő pedig nyugodtan folytatta: „A kereszténység nem ismeri a gyűlöletet. Ez a mi felfogásunk, és ezt vallja az evangéliumon kívül a tévedhetetlen tanító hivatal is. Alapjában véve hamis az az állítás, hogy a kereszténység csak a germánokért van. Krisztus ezt mondta: Menjetek ki az egész világra és tanítsatok minden népet.“ A páter nem beszélhetett tovább; a rendezőknek kellett megvédeniük a közönség dühkitörésétől. Ettől kezdve állandóan figyelték azt az embert, aki életében soha sem köszönt „Heil Hitler“-rel. 1935^ben, két évvel a hatalomra jutás után a nácik összeverték a Caritas gyűjtőit, mire P. Mayer erélyesen tiltakozott a rendőrségen. Újra meg újra náci újságokkal a kezében jelent meg a Szent Mihály templom szószékén és visszautasította az egyház elleni rágalmakat. Amikor a körzetvezető, Meiler a párttagok előtt a szabadkőműveseket, a zsidókat és a jezsuitákat államellenesnek nevezte, felszólította, hogy vonja vissza a rágalmakat. A nemzeti szocialista vezetőknek nem volt könnyű dolguk. Egyrészt érdekük azt kívánta, hogy ítéljék el ezt a papot, másrészt tekintettel kellett lenniük P. Mayer népszerűségére. A páter számolt elfogatásával és kis kofferját a legszükségesebbekkel mindig kéznél tartotta. Tudta, hogy az élethez hozzátartozik a kereszt: „Aki ki akarja kapcsolni életéből a szenvedést, az nem értett meg semmit Jézus Krisztus követéséből... A kereszt mellett nem lehet elmenni, 53
