Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Németh József: Tanúskodnak egy másik világról

a pillanatban először tör át azon a reggelen a napsugár: ragyogó szimbólum, amit a tömeg kitörő lelkesedéssel köszönt.

Folytatódik a szetmise zengő Glóriával, Isten dicséretével, feléje áradó hálánkkal, amiért fölvette ezt a nagy lelket boldogjai sorába. Az áldozás utáni könyörgésben pedig így imádkozott a pápa: Irgalmas Isten, Boldog Edith Stein megemlékezését ünnepelve magunkba fogadhattuk a Kereszt fájának gyümölcseit. Ennek az ételnek ereje segítsen minket, hogy mint keresztények hűségesen őrizhessük meg azokat mindaddig, amíg nem ehetünk az Élet fájáról a Paradicsomban.“

II. Rupert Mayer: München rendíthetetlen apostola

P. Rupert Mayer 1876. január 23-án született Stuttgartban mint jómódú hat- gyermekes kereskedő család második gyermeke. Érettségi után azonnal be akart lépni a jezsuitákhoz, de erre egy családi megegyezés alapján csak teológiai tanulmányai befejezése és egy év káplánkodás után került sor Ausztriában, a vorarlbergi Feldkirchben. „Most tudom, hányadán állok magammal — írta haza szüleinek. Meg kell valósítanom elképzeléseimet, és minden erőmmel azon kell dolgoznom, hogy hivatásomban kiképezzem magam. Egész szívvel az akarok lenni, ami vagyok.“ Tanulmányai befejezése után népmisszionárius lesz Németországban, Ausztriában és Svájcban. 1912-ben az érsek kérésére Münchenbe küldik elöljárói, hogy az odaköltözők papja legyen. Ettől kezdve minden vasárnapja a munkáscsoportoké. Kiépítette a Caritast, előadásokat tartott az egyesületekben, látogatta a munkáscsaládokat, segítette pénzzel, ruhával, munkaközvetítéssel a rászorulókat. Civil munkatársait így lelkesítette: „Legyünk Krisztus pionírjai azon a plébánián, ahova tartozunk és a mi kedves városunkban, Münchenben. Legyünk a többiek mintaképe. Ma már nem lehet azt mondani, hogy ez csak a papok feladata: a laikusoké is, és minden keresztény felelősséggel tartozik testvérei és nővérei leikéért." Erről a pionír munkáról beszélt Metz-ben, 1913-ban a Katolikus Napon. Sürgette a munkáscsoportok szervezését azért, hogy megjavíthassák a munkajogi feltételeket.

Első kézből akarta megismerni a munkások gondolkodásmódját, ezért elment a müncheni sörözőkbe is, s részt vett a munkásgyűléseken, ahol mindig szót kért. Félelem nélkül és rendíthetetlenül beszélt akkor is, ha lehurrogták. De egyénisége sokaknak imponált, mert nála nem voltak félmegoldások. „Krisztus életünk központja. Közbeeső állomások nincsenek...“ A legtöbb ember élete hideg és szeretet nélküli. „Milyen jót tesz nekik, ha egyszer találkoznak az életben valakivel, akiből szeretetteljes, jóságos, sugárzó melegség árad. Senki sem tud huzamosan ellenállni az ilyen befolyásnak. Csodálatos apostolkodás az, ha örömet szerezhetünk a szegény embereknek. így vihetjük az embereket közelebb Istenhez; ilyenkor nem is kell róla beszélnünk. Alakítsunk át magatartásunkban minden durva és visszataszító vonást kedves, tapintatos viselkedéssé, hogy megnyerhessük embertársainkat Krisztusnak, és vallási meggyőződésünket vonzóvá tegyük számukra“ ... „Most arra kell a legnagyobb

51