Szolgálat 74. (1987)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A keresztény a szekularizált Japánban
egyház második legfontosabb feladatául a szegények szolgálatát tűzte ki. A mai jómódú japán társadalom nagy szegényei az elhagyott öregek, akik senkinek sem kellenek. Az egyház számos öregotthont tart fenn számukra, ahol apácák áldozatos vezetésével sok önzetlen ember szolgál végtelen kedvességgel és türelemmel az öregeknek. A mai társadalom <nagy szegényei a felbomlott családok gyerekei, akiik szintén nem kellenek senkinek; a japán egyház állami támogatással meleg otthonokat teremtett ezeknek a gyerekeknek. A mai társadalom nagy szegényei az anyaméhben meggyilkolt védtelen magzatok; a japán egyház püspökeinek kiáltványa, kalkuttai Teréz anya ittenü előadásai és számos neves hívő tevékenysége által harcol ez ellen a nagyarányú bűncselekmény ellen. A maii társadalom szegényei a nyomornegyedekben tengődő toprongyosok; a japán keresztények, katolikusok és protestánsok egyaránt, járják ezeket a negyedeket, étkezdéket tartanak fenn a szegények számára, emberként bánnak ezekkel a szerencsétlenekkel. A mai japán társadalom nagy szegényei a megalázó megkülönböztetésekkel sújtott egyes külföldiek; a japán keresztények hangosan tiltakoznak az Ilyen megkülönböztetések ellen. Sokszor felemelték a püspökök, papok és hívők hangjukat az ellen is, hogy japán vállalatok kizsákmányolják Ázsia szegény országait. A japán püspökök több ízben kértek nemzetük nevében nyíltan bocsánatot azoktól az ázsiai országoktól, melyek a háború alatt szenvedtek a japán hadseregtől. így lett a japán katolikus egyház a japán társadalom számára mintegy a lelkiiismeret hangja, és minthogy minden ember szívében működik a lelkíismeret, ez a hang visszhangra is talál. Persze még sokkal többet kellene tennie ezen a téren az egyháznak: nem felejtheti el, hogy az emberek legnagyobb szegénysége nem az anyagi nyomorúság, hanem „remény híján és Isten nélkül élni a világban“ (Ef 2,12). Ezért tér vissza mindig az egyház első feladatához: tanúságot tenni az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról. Hang az ókor egyházából Fejtegetéseink legjobb befejezése egy idézet lesz a Diognétoszhoz írt levélből. Ezt a levelet egy ismeretlen keresztény írta, valószínűleg a 2. vagy 3. században, amikor a Római Birodalom még üldözte a kereszténységet. Az akkori világ ugyan nem volt szekularizált, de épp oly kereszténytelen volt, mint a mai. Halljuk hát, hogy miként fogta fel hivatását egy akkori keresztény: Úgy lakoznak a keresztények a világban, mint lélek a testben. A lélek a test minden tagját áthatja, a keresztények is minden városban ott találhatók. A lélek a testben lakozik, de nem a testből való. A keresztények is a világban laknak, de nem e világból valók. A lélek nem bántja a testet, de a test gyűlöli és harcol ellene, mert gyönyöreit tiltja. A keresztények sem bántják a világot, de a világ gyűlöli őket, mert ellenzik gyönyöreit. A testgyűlölte lélek szereti a testet és annak tagjait; a keresztények is szeretik gyűlölőiket. 46
