Szolgálat 74. (1987)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A keresztény a szekularizált Japánban
Ezért csoportosulnak a művészetben, tudományban, vallásban a „tanítványok" valami mester köré, hogy érdekeiket védjék az általános tülekedésben. Ezért olyan a felszállás a tömött villamosokra, mint egy vár megrohamozása: harc az ülőhelyekért. Még sokaiig folytathatnánk e jelenségek felsorolását. Mindennek az az oka, hogy hiányzik ebből a társadalomból a derűs, nagy, kék égboltként mindent átfogó jó Isten. „Perc-emberkék dáridója tart“ (Ady) és így nem hallatszik a végtelenség és örökkévalóság csendjének zsongása. Érzi ezt sok japán is és ezért fordul érdeklődésük mindinkább a katolikus egyház felé: megsejtik, hogy itt megtalálható az, ami nekik hiányzik. A keresztények feladata Kereszténynek lenni azért nehéz a mai Japánban, mert a fenn vázolt társadalom értékskálái, előítéletei, szokásai állandó kísértést jelentenek a keresztények számára, hogy ne csak a jót vegyék át ebből a társadalomból, hanem azt a rosszat is, ami ellenkezik Jézus tanításával. Az ilyen világban a keresztények feladata az, hogy szívvel-lélekkel Jézus tanítványai legyenek és tegyék, amit Jézus tanítványai mindig tettek. Jézus négy parancsot ad híveinek: 1) Hirdessétek az evangéliumot!, 2) Legyetek eggyé!, 3) Imádkozzatok!, 4) Szolgáljatok! A Szentírás görög szavaival mondva, a kereszténység négy feladata: ké- rügma, koinomia, liturgia, diakooia. Ez az, amit a katolikusoknak tenniük kell és amit tesznek is a mai szekularizált Japánban. 1) Hirdessétek az evangéliumot! Tavalyelőtt a japán püspökök kiáltvánnyal fordultak híveikhez, melyben kimondták: a japán katolikus egyház elsődleges feladata: megosztani hitünk örömét azokkal, akik még nem gyűltek össze az Úr asztala köré, hogy ők is hittel felvegyék a keresztség szentségét és velünk együtt az Isten szeretetének legyenek tanúi. Idén ősszel katolikus nagygyűlés lesz Kjótóhan, ahol megvitatják, hogy miként lehet legjobban megfelelni ennek a feladatnak, melyről már Szent Pál tanította: „Kevésbe veszem életemet, csakhogy teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk Jézus bízott rám: tanúságot tenni az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról“ (ApCsel 20,24). Amint már Ágoston mondta, az evangélium eredményes hirdetésének legfontosabb feltétele az, hogy hirdetői örömmel hirdessék azt. Ha a keresztények számára nem öröm a hit és szeretet, hanem nehéz teher és kedvetlenül viselt kötelesség, akkor nem lesz foganatja semmiféle hitterjesztő propagandának. Az olyan keresztény közösség hite „ragályos“, amely megvalósította Pál buzdítását: „Senki ne fizessen rosszal a rosszért. Törekedjetek mindig jót tenni egymással és mindenkivel. Legyetek mindig derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért“ (1Tesz 5,15-17). Az evangélium terjesztéséhez azonban feltétlenül szükséges az is, hogy a keresztények ne csak lelkűk mélyén vagy maguk között örüljenek, hanem megnyíljanak mások felé, megismertessék másokkal is Jézust, és alkalmat adjanak 43
