Szolgálat 74. (1987)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A keresztény a szekularizált Japánban
másoknak is arra, hogy kapcsolatba kerüljenek keresztény közösségekkel. Háromszáz éven át verték itt az emberek fejébe, hogy a kereszténység gonosz vallás, és ezért még kicsit félénkek a keresztények. De, hála Istennek, ezek az előítéletek nagyrészt már eltűntek. Az emberek szíve megnyílik Jézus felé. Ezért tudtam múlt karácsonykor megint 22 felnőttet keresztelni, kezdve 19 éves jóképű diáktól és kedves ápolónő-növendéktől, fiatal zongoraművésznőn és banktisztviselő családapán, neves regényírónőn és jóhumorú filmedíszletterve- zőn keresztül, egészen egy 70 éves nyugdíjas úriemberig és egy 75 éves özvegy nagymamáig. Mind boldogok voltak és már nem egy közülük terjeszti tovább a hitet ismerősei körében. Az ókori egyházban úgy terjedt a hit, mint tűz az erdőben. Nem hivatásos bithirdetök fejtettek ki propagandát, hanem az egyszerű hívek lelkének lángja csapott át másokra. Megérezték az emberek, hogy a keresztények gondolkodnak, szebben élnek és szebben halnak meg másoknál. Ezért terjedt a hit futótűzként. 2) Legyetek eggyé! Az ilyen hitterjesztéshez azonban feltétlenül szükséges az, hogy a keresztények eggyé legyenek. Már Jézus így imádkozott: „Legyenek mindnyájan eggyé. Amint Te, Atyám, bennem vagy és én Tebenned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy így eíhiggye a világ, hogy Te küldtél engem“ (Jn 17,21). Nincs nagyobb akadálya a kereszténység terjedésének, mint az, hogy maguk a keresztények megoszlanak egymás között, egymást marják, egymást gyűlölik, egymást irtják. A még mindig megoldatlan egyházszakadás az evangélium hirdetésének legnagyobb kerékkötője. A keresztény egyházaknak mindent meg kell tehát tenniük azért, hogy egymáshoz közelebb kerüljenek, pápánk példájára minden nap a keresztények egységéért imádkozzanak, a már fennálló részleges egységnek örvendjenek, ahol csak lehet, egymással közreműködjenek, és végül Isten csodás segítségével újra eggyé legyenek. Persze feltétlenül szükséges, hogy egység legyen minden egyes keresztény közösség kebelén belül is. Idézzük megint Pált: „Mint Istennek szent és kedves választottal öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Légióként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. Legyetek hálásak“ (Kol 3,12-16). Lehet-e így élni? Emberi erővel nem, de Isten erejével igen. Ezért részesülünk együtt Krisztus testében, hogy ugyanazt az egy isteni életet éljük, Krisztus által, Krisztusért, egymásért. Akik furcsa új vallásokban keresnek meleg otthont, Isten krisztusi családjában fogják megtalálni azt. , A japán egyházközségek sokféle módon igyekeznek, hogy megteremtsék ezt a testvéri, baráti légkört. Sok mozgalom, csoportosulás szolgál a hívek kö44
