Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A keresztény a szekularizált Japánban

mint a munkanélküliek é létminimuma törvényileg biztosítva. A társadalom kerekei jói forognak. Az emberek dolgosak, tiszták, illedelmesek, előzékenyek, öröm egy boltba vagy vendéglőbe betérni: mindenki kedves, barátságos, mosolygó. A vonatok, villamosok, autóbuszok óramű pontossággal járnak. Bőséges alkalom van kulturális élményekre és mindenféle szórakozásra. A közbiztonság kiváló, aránylag kevés a bűntény, és a lakosság bizalmát élvező rendőrség a legtöbb bűnözőt kézrekeríti. így például Japánban is voltak zsarolás céljából elkövetett ember- és gyermekrablások, de eddig valamennyi tettest elóbb-utóbb elfogtak. A politikai élet a demokráoia szabályai szerint folyik, titkos, szabad választásokkal és a parlamentnek felelős kormánnyal. Kötelező katonai szolgálat nincs. Japánnak az új alkotmánya szerint nem szabad hadsereget tartania, ezért egy kis létszámú, de jól felfegyverzett „önvédelmi tagozat“ tölti be a hadsereg feladatát. Katonai puccs a mai Japánban elképzelhetetlen.

Vannak-e ennek a derűs képnek árnyoldalai is? De még mennyire! Számos jelenség mutatja, hogy ebben a szépen működő társadalomban „tárnák búgnak“ az emberek lelkében. Egyre növekszik a válások száma és így sok család szétesik. Évente több százezerre rúg a magzatelhajtások száma. A hetenként milliós példányszámban megjelenő folyóiratok a léhaság tárházai és a pornográfia határát súrolják. A nagyvárosok vendégektől nyüzsgő mulatónegyedei tele vannak a szemérmetlenség minden faját kínáló lebujokkal. Sok az ön- gyilkosság és újabban középiskolások, sőt elemisták is eldobják maguktól az életüket. Egy népszerű énekesnő öngyilkosságát diákok és diáklányok egész sorának öngyilkossága követte. Sok iskolában divatba jött, hogy falkába verődött diákok összefogva egy áldozatot kiszemelnek társaik közül és azt bántalmazzák, ütlegelik, kínozzák folyamatosan. Azután vannak a társadalom hálójából kiesett toprongyosok, akik rongyosan, piszkosan vánszorognak az utcákon, alkalmi munkákkal szerzett keresetüket etisszák, nyomornegyedekben tengetik életüket. Zárt a japán társadalmi élet. Az ázsiai országokból jött és ott tartózkodó embereket nem fogadják be, lenézik. Arra sem gondolnak, hogy kereskedelmi és ipari vállalataik milyen károkat okoznak Ázsia egyéb országai szegényeinek.

De a mai japán társadalom legnagyobb baja az, hogy sok-sok ember nem tudja, mi célra született, s miiért él. Ha az ember nem eszmél rá arra, hogy van Isten, aki a végtelen szépség, jóság és szeretet, aki minden embert szívébe fogad; hogy minden embernek közvetlen kapcsolata van Istennel és ezért élete örök érték, akkor ez az ember mindenféle véges érték, vagy ál-érték hajhászá- sára adja magát és így belsőleg üressé válik. Ezért folyik (itt Japánban olyan áldatlan versengés a tanulók között azért, hogy a nehéz felvételi vizsgákon átesve bejussanak neves iskolákba és így biztosítsák karrierjüket. Azért költenek vagyonokat esküvői szertartásokra és lakomákra, hogy vagyonukat fitogtassák. Azért költenek a vállalatok milliókat arra, hogy etessék, itassák, mulatóhelyekre vigyék ügyfeleiket és alkalmazottaikat, hogy felülmaradjanak a versengésben.

42