Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A keresztény a szekularizált Japánban

fiatalságot, ápolhatja kórházaiban a betegeket és öregeket, építheti templomait, rendházait, szentélyeit, lelkigyakorlatos és egyéb házait. Olyan nagy a vallásszabadság, hogy egyes csoportok tapintatlanul ki is használják a társadalom engedékenységét. Van például egy kis protestáns felekezet, melynek hívei rudakra erősített hangszórókkal felszerelve jelennek meg minden évben karácsony és újév táján Tokió legforgalmasabb tereim, sőt még a japánok nemzeti szentélye, a Meidzsi-dzsingu előtt is, és magnószalagra felvett szöveget bömböltetnek. Arra buzdítják az embereket, hogy higgyenek az egy Istenben és Jézus Krisztusban. Az ilyen „igehirdetésnek“ természetesen nincs semmi foganatja és csak bosszantja azt a több millió japánt, akik újévkor a Meidzsi- dzsingu-hoz zarándokolnak. A rendőrség még az ilyen oktalan vallási propagandát sem állítja le, ami mutatja, hogy mekkora itt a tolerancia.

A mai Japán

Ma tehát Japánban kereszténynek lenni nem azért nehéz, mert tilos, hanem azért, mert csöpp vagyunk az óriási tengerben: 430 000 katolikus és körülbelül ugyanannyi protestáns a 120 milliós társadalomban. Milyen ennek a társadalomnak a jellege? Valóban „szekularizált“, vagyis a vallástól elszakadt társadalom? A kérdésre nehéz válaszolni. Tény, hogy sok japán, főképp a fiatalok, nem vallják magukat egy meghatározott vallási felekezet híveinek. Napi vagy heti imagyakorlatok nem tartoznak a japánok életrendjéhez. De újévkor a lakosság túlnyomó többsége elzarándokol valamelyik neves sintoista vagy buddhista szentélyhez. Szépen összeteszi kezét, megköszöni „valakinek“ az előző évben kapott segítséget, oltalmat kér az új esztendőre, perselybe dobja adományát és megkönnyebbült lélekkel távozik. A számtalan szentély ünnepnapjain is rengeteg ember gyűl össze vidám ünneplésre. Augusztusban, a halottak napján mindenki táncol az elhunytak emlékére, kis mécseseket hordó papír- hajócskákat eresztenek le a folyókon, hogy elbúcsúztassák szeretteiket, akik ezekben a napokban a közelükben voltak. Sokan járnak elmélkedni a zen-kolostorokba, imádkozva másszák meg a szent hegyeket és látogatják buddhista szentjeik sírjait.

De a legfeltűnőbb jelenség az ún. „új vallások", sőt a „legújabb vallások" gombaszerű elszaporodása. Úgy mondják, hogy csak Tokióban 600 ilyen „új“ és „legújabb“ vallási csoport működik. Sok közülük parányi gyülekezet, de vannak olyan új vallások is, melyek 40—50 év alatt több millió hívőt vonzottak magukhoz. A legtöbb ilyen vallás a buddhizmus valamilyen válfaja, de sok a keresztény elemeket tartalmazó szinkretista felekezet is. Ezekben a csoportokban találja meg sok ember azt az egységélményt, melyet a nagyvárosok sivatagjában hiányol.

Az új vallásoknak ez a burjánzása mutatja, hogy a mai japán ember lelkében betöltésre vágyakozó űr tátong. Nem anyagiak hiányából származik. Japán jómódú ország. Az áruházak, üzletek telis-tele vannak mindennel, amit szem és száj megkíván. Az életszínvonal magas, a betegség-, öregbiztosítás, vala41