Szolgálat 74. (1987)
Tanulmányok - Teleki Béla: Papi lelkiség a szekularizált világban
világosodnak meg a kérdések: Ki nekem Isten? Mit jelent az embert estvér? Hogyan segíthetek az Istentől eltávolodott világon? Ki vagyok én és mivé leszek? ... Fordítsuk most a reflexió három pillérére az elemzés fénycsóváját. Kiért szolgálok? — kérdezi önmagától a lelkipásztor. Reméljük, hogy hármas választ talál: az Űrért, az Egyházért és önmagamért. Minden pap missziója az Úrtól van, hisz Jézus szólította őt meg a kegyelem hangján: „Kövess engem!" (Lk 5,27-28) Nem légüres térben történik ez, hanem az Egyházban. Saul a példa. Ananiástól, az Egyház küldöttétől kapta vissza szeme világát és az Egyház által nyert küldetést, hogy megismertesse Jézus nevét „a pogányokkal, a királyokkal és Izrael fiaival“. Szolgálata közben sokat kell szenvednie az Egyházért. Megbízatását nem végezheti ímmel-ámmal, sietnie kell „az Egyenes utcába“. A mennyiségi munka elé kell helyeznie a minőségit (ApCsel 9,10-19). Mindez a papi lelkiség mozaikköve ma is. Az így végzett hivatásban találja meg a lelkész önmagát, énjét, közben mindenről beszámol Mesterének, és elelvonul vele egy-egy „csendes tájékra“ (Lk 9,10). A papi lelkiség kiindulópontja is hármas: Jézus, az Egyház és a pap önmaga. Jézus, aki minden nap újra hívja és munkába küldi szolgáját. Az Egyház, hisz a pap minden szolgálata, egész élete egyházi és nagyrészt az Egyház keretein belül valósul meg még akkor is, ha az a szekularizált világ mentésére van. önmaga viszont azért forrás, mert minden erejét beleadja munkájába és önként cselekszik, mint az apostolok annakidején: „Megvesszőztették őket, aztán rájuk parancsoltak, hogy Jézus nevében ne beszéljenek ... Boldogan távoztak... Továbbra is mindennap tanítottak a templomban és a házakban, hirdették Jézus Krisztust“ (ApCsel 5,40-42). Reflexiónk harmadik kérdése: Kivel dolgozik a pap a világban? Semmiképpen sem egyedül, hanem Istennel, az Egyházzal és embertestvéreivel, szekularizált embertestvéreivel is! Számtalanszor megtapasztalja a lelkipásztor az ígéret valósságát: „Atyátok lelke szól belőletek“ (Mt 10,20). Az Isten vele jár sokszor göröngyös életútján. De érezheti azt is, hogy mellette áll a helyi és az általános egyház is. Sőt döbbenettel figyelheti meg, hogy a szekularizált világ olyan polgárai is együttműködnek vele, akikre legkevésbé számított. Nem csoda, mert az Isten Lelke „ott fúj, ahol akar" (Jn 3,8). A papi lelkiség főbb alaptulajdonságai tehát a szekularizált Világban: a fejlődőképes hit, a mindent és mindenkit átölelő szeretet, az imádságos dialógus és mélyenszántó reflexió. A pap lelkisége így a „vezetőszolgálat“ lelkisége a mai szekularizált világban, szemben a diakónusok „segítőszolgálatával“ és Isten népének általános papságával, a „rendkívüli szolgálattal“. Pap ő mindig és minden helyzetben, még akkor is, ha nem végezhet papi szolgálatot, kizárólag gyárban, kétkezi munkásként dolgozik. Papi mivolta -nem függvénye az általánosan elfoga39
