Szolgálat 74. (1987)
Tanulmányok - Teleki Béla: Papi lelkiség a szekularizált világban
A szeretet, az igazság és a vigasztalás Lelke képesít az átölelő szeretetre. Krisztus megígérte őt tanítványainak: „örökké veletek marad“ (Jn 14,15-26). Ö teszi a pap szolgálatát — s egyben lelkiségét — személyessé és krisztusivá. c) Dialógus Istennel A szekularizált világból teljesen kiveszik a dialógus az Istennel. Ezt kell ellensúlyozni az imádság os papi lelkiséggel. Jézus állandó dialógust folytatott az Atyával, tanítványai épültek rajta s követelték tőle: „Uram, taníts meg minket imádkozni“ (Lk 11,1). Világos volt előttük, hogy a keresztény, krisztusi magatartás lényeges pontja az ima. A papi lelkiség elve is tehát: Jézus követője nem apostolkodiik imádság nélkül és nem imádkozik apostolkodás nélkül! Munkálkodásának egész területét magával viszi az Úr elé és az imádságot beleágyazza apostoli tevékenységébe. Az eredmény is tapasztalható. A szekularizált gondolatmenettől fertőzött ember számára érthetetlen pl., hogy azon apostoli közösségek, amelyek mélyebb imaéletet ápolnak, eredményesebbek. Ilyen a már említett Teréz anya közössége, akik naponta több órán át imádkoznak. Az Istennel való dialógus másik létformája az evangéliumi tanácsok szerinti élet. 1987 februárjában háromnapos továbbképzőt tartottak St. Pöltenben „A pap lelkisége és életstílusa“ témakörrel. Dr. Stöger segédpüspök kihangsúlyozta, hogy a pap a „kegyelemből, az evangéliumból és a Szentiélekből él“. Ezért egész élete „az evangéliumi tanácsokból táplálkozó lét“. Dr. Ne- metschek professzornő megerősítette ezt a véleményt, amikor előadásában aláhúzta, hogy a mai pap „életkultúrája az evangéliumi tanácsokra épül". Ebben az értelemben, a pap élete a szekularizált világban nem más, mint válasz Isten végtelen „szeretetkínálatára“. A viszonzás az engedelmesség, a szegénység és a tisztaság gyakorlásával realizálódik. Figyelmeztető ujj tehát a pap az önző és lázongó, az anyagi jólétet és gazdagságot hajhászó, a züllésben és szabadszerelemben raboskodó világban. Ugyanakkor utat és életstílust mutat, az önzetlen engedelmesség, a szerény élet és a fegyelmezett erkölcsiség élet- kultúráját kínálja fel az emberiségnek. d) Reflektálás az életre A szekularizáció jellemzője az egyoldalú, pusztán az evilágra korlátozott reflexió. Ezért elkerülhetetlenül szükséges, hogy a pap lelkiségét a mély visz- szapillantás és előrelátás, tervszerűség határozza meg. A lelkipásztor tervez és visszatekint az elvégzett feladatokra Isten színe előtt. A reflexió elsősorban személyes: megtervezi egyéni életét és naponta lelkiismeretet vizsgál. Igyekszik tanulni az Egyház életéből és missziós tevékenységéből. Közben különösen fontos, hogy a lelkipásztor felfigyeljen egyéni vallási élményeire: hol és hogyan tapasztalta meg Isten jelenlétét és gondviselését. Erre a reflexióra és érzékenységre igyekszik ránevelni Isten népét is. Eközben 38
