Szolgálat 74. (1987)
Tanulmányok - Teleki Béla: Papi lelkiség a szekularizált világban
a) Fejlődőképes hit Krisztus Urunk minden hallgatójától fejlődőképes hitet követelt. Csak akkor igazolta szavait jelekkel, csak akkor gyógyított, ha az érintett személy vagy hallgatósága képes volt elfogadni a változást. Ez a változás jelentette a bénulás megszűnését, a szemvilág visszanyerését stb., de ugyanakkor a kiszolgáltatottságot, meghurcoltatást és életveszélyt te. A meggyógyított vakon- születettet a nép elöljárói megalázták és kidobták a közösségből (Jn 9,13-34), „a főpapok elhatározták, hogy (a feltámasztott) Lázárt is megölik“ (Jn 12,9-11) ... Ahol Krisztus nem találta ezt a készséget, ott nem fejtett ki hatásos apostolkodást. Jellemző pl. a názáreti eset, ahol - földiéi hitetlensége miatt - „nem tehetett csodát“ (Mk 6,1-6). A ma papjának is szüksége van ilyen rugalmas és fejlődőképes hitre, különben nem működhet benne és általa az Isten ereje, a Szentlélek. Nem történhetnek általa „csodák“. Nem lesz kihatással a szekularizált világra, mert maga is fogyatkozott hitében, szekularizált. Az Istentől való eltávolodást csak isten- közelii életszentséggel gyógykezelhetjük. A pap elszekU'larizálódásának — leegyszerűsítve — kettős jelét tapasztaljuk. Egyesek „osak Istennek élnek“, elzárkóznak és menekülnek „a bűnös világtól“. Mások viszont nem találnak időt Istenre, belevesznek „a világ megmentésébe“. Egyik sem Jézus lelkűlete. Hisz ő tetőtől-talpig benne élt a szekularizált világban, de úgy, hogy teljesen elmerült az Atyával való egységben (Jn 14,8-11). A helyes és a szekularizált világ egyensúlyozására alkalmas lelkiség: a lélekmentő tevékenység az Istennel való személyes kapcsolatból táplálkozik! Ez a hit képes szenvedni, sőt meghalni is meggyőződéséért. A fejlődőképes hit másik jellemzője a mélységes tudat: Mindent Isten teremtett és teremt, mindannyian Isten teremtményei vagyunk! Éppen ezt tagadja, vagy — legalábbis — mellőzi a szekularizált világ. Ha alapos a hitem a Teremtőben, akkor képes vagyok minden kilátástalanságban — a modern élet elbizonytalanodottságában is — remélni. Bár nem látok világosan, a jövő távlatait köd borítja, mégis tudom: a felhők felett ragyog a nap. Az ilyen remény hiányzik világunkból. Innét a céltalanság és hiábavalóság érzete, ami különösen az állandóan növekvő alkoholizmusban és öngyilkosságban, a kábítószerélvezésben és bűnözésben csapódik le. A Teremtőbe és Gondviselőbe vetett hit mentőöv élethalál között vergődő világunk számára. Az eleven hit különlegessége az is, hogy nem az esetleges, és nem a távoli Istenben hiszünk, hanem „Jaihvéban“, aki értünk és velünk van. Vele járjuk életutunkat, amint megígérte: „Én veletek vagyok minden nap, a világ végéig" (Mt 28,20). b) Átölelő szeretet A korszerű papi lelkiség második jellemzője a mindent és mindenkit átölelő szeretet. A mindenkit átölelő szeretet értelmében a lelkipásztor nyitott minden megkeresztelt felé, hisz ugyanazon „szőlőtőnek“ venyigéi 36
