Szolgálat 74. (1987)
Tanulmányok - Teleki Béla: Papi lelkiség a szekularizált világban
szolgálattal válaszol a pap a hívek és a világ igényeire (Gál 5,14), megbecsüli az embert (Mt 25,34kk) és állandóan a nép rendelkezésére áll: hűségesen gondoskodik róla (Mt 14,13-21), tanít (Lk 12,43-44) és imádkozik (Mk 1,30). Intézői magatartásával táplálja a pap az emberek elkötelezettségét Krisztus és az Isten országa mellett, miközben reményt sugároz, bátorít, fokozza a közösség tudatot és keresztény alapközösségeket hoz létre. Ugyanakkor közreműködésre serkent, mozgósítja a közösség erőit, munkamódszereket nyújt az együttes tevékenységhez. A pap ugyan mindig — jól vagy rosszul — képviseli, jelképezi Istent a világban, de vezetőstílusa változhat a közösség elvárásai szerint. Rugalmasságra van tehát szüksége. Ebben segítheti őt a tanítványi öntudat. Csattanója: Igyekszik felismerni az Urat minden nap, naponta akarja követni hívását és szüntelenül jó termést óhajt hozni. De nem gátolják ebben személyi tulajdonságai? — Nélkülözhetetlen velejárói papi lelkiségének. Táviratstílusban így sorakoztathatnánk fel őket: sebezhető a pap és maga is szükséget szenved; kérdések gyötrik, érez és tapasztalatokban gyarapszik. Valahogy olyan, mint Péter: lelkesedik és elbukik, de Isten erejéből mégis ő a szikla, embertestvérei megerősítője (Mt 16,17; Lk 22,31-32). Mivel ismeri esendőségét, inkább Istenre hagyatkozik, mint önmagára. Csak így képes életét szentelni embertestvéreinek és segíteni fejlődésüket. A társadalmat pedig szembesíti a nemesebb élet igényeivel (ApCsel 4,5-12). A szekularizált világban élő pap lelkisége kiszolgáltatott, a védtelen Jézus tanítványaként jár (Jn 15,18-21). Központi tevékenysége imától harmatos. Az emberek: hívők, elidegenedettek és kívülállók barátja és Isten látnoka ő. Vigasztal, erősít és utat mutat, amint a babiloni száműzötfségben tették az Úr prófétái. c) Hatalom és tekintély A pap lelkiségét befolyásolja a hatalomról és tekintélyről uralkodó kép a szekularizált világban, de különösen saját felfogása ezen valóságokról. A hatalom tulajdonképpen erő, görögül: dynamis. Több miint száz alkalommal használja az Újszövetség. Csúcshely: „Krisztus Isten ereje“ (1Kor 1,24). A papi hatalom tehát isten ereje, Krisztus ereje és az Egyház ereje a felszentelt szolgában és intézőben. Akkor nyilvánul meg különösképpen, amikor a lelkipásztor Isten, Jézus vagy az Egyház nevében cselekszik. Az egyházjog hármas papi hatalomról beszél: a tanítói, kormányzói és a megszentelő hatalomról. A megszentelés az „Úr esztendejének“, az isteni irgalomnak hatalma (Lk 4,18-21), ameiy különösen a bűnbánat és betegek kenetének szentségében jelenik meg. Ugyanakkor „az étel hatalma“ (Lk 9,12-17) is, ami a szentmisében éri el tetőfokát. • A tanítói hatalom világosan feltűnik az igehirdetésben és a hitoktatásban, bár az Úr többet adott papjainak s ezért többet is vár el tőlük: „Men34
