Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Godfried Danneels: A „szekularizált“ Európa evangelizálása

Olyan erényeket hozhatnak felszínre, amelyek másként talán nem is nyilatkoztak volna meg ..(Ev. nunt. 48). Ilyenek például a zarándoklatok is, amelyek ugyan régi keletűek, de ma ismét váratlan erőre kaptak, s egyre többen - főként fiatalok — vesznek részt rajtuk.

5. Az európai humanizmus főbb értékeinek gyógyítása

Fentebb említettük, hogy rendkívüli értékes hagyaték rejlik az európai örökségben: a személy egyedisége, méltósága, szabadsága, az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, a tudomány és a haladás stb. Jóllehet a kereszténység öntőmimtáiban születtek s jutottak el hozzánk, napjainkban a transzcendentális gyökérzet nélkül jelentkeznek. Eredeti forrásukhoz való visszatérés gyógyíthatja meg egyedül Európát, s semlegesítheti a kiválasztódott „toxinok“, méreganyagok hatását. Csak egy „máshonnan eredő gyógymód“ hozhat gyógyírt arra a járványos lelki levertségre, amellyel Európa jelenleg birkózik. Csak a keresztény hit és az Egyház szabadíthatja meg ettől a betegségtől. Vajon nem ezt a „felszabadítást és emberi előmenetelt“ igényli öreg kontinensünk? Más földrészek éheznek, idült betegségektől, analfabetizmustól, szegénységtől, igazságtalan kereskedelmi viszonyoktól szenvednek: az ő kórokozójuk a nyomor és az elnyomás. A mienk pedig az úr nélküli szabadosságé, amelyről Izajás beszél: „Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem -ismer meg. ... Elhagyták az Urat, ... hűtlenül hátat fordítottak neki...“ (1,3-4).

Nem akarjuk azt mondani, hogy az értékekért folytatott küzdelemben egyedül van az Egyház: mind több és több erő csatlakozik -hozzá; tanítását és magatartását egyre 'inkább elfogadják, sőt keresik közreműködését. Kezdik ismét a világ lelkiismerete kezesének és hordozójának tartani. Mindenhol, ahol a világ sorsáról tárgyalnak, szükség van az etika terén végzett komoly kutatásokra, az elméleti és gyakorlati elvek egységes tanítására, amellyel csak az Egyház rendelkezik.

6. A plébánia és a kisközösségek

„Bármily módon akarnók is meghatározni az evangetizálás fogalmát, minden meghatározás csupán részleges, töredékes lesz; azzal a veszéllyel jár, hogy elszegényíti, sőt megcsonkítja ennek a fogalomnak igazi gazdagságát, sokrétűségét, dinamizmusát“ (Ev. nunt. 17). Az Egyház mégis egyértelműen tanítja, hogy az evangelizálás mindenekelőtt a hívek tanúságtételétől függ az emberi közösségben. Ók sugározzák hitüket, s már életmódjuk kérdéseket vet föl a kívülállókban. Minden keresztény hivatott tehát az evangelizálásra. Egyedül az egyén ritkán tanúskodhat: közösségben kell tanúságot tennie. S ezzel kapcsolatban merülnek fel a komoly problémák. A plébánia, a keresztény élet és tanúságtétel klasszikus tere ugyanis láthatólag veszített lendületéből. Nagyrészt mások kezébe kerül az evangéliumi tanúság átütő ereje. Mindenekelőtt számtalan kisközösség (imacsoport, karizmatikus közösség, egyházi bázis közösség)

28