Szolgálat 74. (1987)
Tanulmányok - Godfried Danneels: A „szekularizált“ Európa evangelizálása
lennek tűnik egy új és átfogó filozófiai rendszer kiépítése, mégsem menthetjük fel magunkat az alól a kötelezettség alól, hogy természetes eszünkkel is következetesen keressük az igazságot. A metafizika teljes hiánya, sőt gyakori elvetése eredményeképpen a modern ember képtelen a látható és megtapasztalható világon /is túl gondolkodni. Következésképpen lehetetlenné válik a teológia, sőt minden hiteles emberi gondolkodás. A redukcionizmus és az általános szkepszis az evangelizálás legnagyobb akadálya. 2. Evangélium és kultúra Az evangelizálás semmi esetre sem esik egybe a kultúra haladásával. Sőt független minden meghatározható kultúrától, mivel felülemelkedik rajtuk és javítja, korrigálja azokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Evangéliumot időn és kultúrán kívülálló embereknek hirdetjük. Számolni kell tehát az emberek kultúrértékeivel. A keresztény hit felhasználja környezetének számos kulturális vívmányát és nagymértékben gyarapodik ezáltal. De gyakran elfeledjük az ellenkező folyamatot: a keresztény hit, amikor kapcsolatiba kerül különböző civilizációkkal és kultúrákkal, sajátos keresztény humanizmust áraszt ki magából, amelynek forrása maga a hit és a kinyilatkoztatás. S jóllehet igaz, hogy a hit sokat kap minden hiteles humanizmustól, nem kevésbé áll az iís, hogy sok emberi-szellemi gazdagságot kapnak a civilizációk az Evangéliumtól. Minden erővel törekednünk kell tehát, hogy újra egybefonjuk a hit és a kultúra szálait (vö. Evang. nuntiandi 20). 3. Újból értékelnünk kell hitünk „racionális gyökereit“ Sürgősen fel kell fedeznünk és a világ elé kell tárnunk hitünk „racionális gyökereit“. Az evangelizálásnak 'igen rossz szolgálatot tettünk, amikor eltöröltük vagy mellőztük az egészséges apologetikát. Tagadhatatlan, hogy a múltban az apologetika túlméretezte erejét: csapdába esett, amikor túl sokat akart természetes ésszel bizonyítani, s megfeledkezett a szív világáról. Ez azonban nem jelenti azt, hogy korunk kultúrája ne igényelné a hit alapjainak nem hangoskodó, de mégis következetes kiépítését. A Jézus Krisztus Istenébe vetett hit értelmes cselekedet is. A kereszténység nagy misztériumai (pl. Krisztus feltámadása) túllépik a történelem kereteit, s mégis igaz, hogy a történelemben játszódnak le, — Ponoius Pilátus alatt — s nyomot hagynak benne. A keresztény kinyilatkoztatás teljesen megfelel azon vágyaknak, amelyeket korunk embere az igazság, a jóság és a szépség után érez (vö. GS 21,5). 4. Népi vallásosság A kultúra egyik kifejező formája a népi vallásosság. Mivel sok népszokás és babonás elem is vegyül bele, a közelmúltban egyes hithirdetők nem értékelték nagyra. Korunkban azonban mindenhol újra fölfedezik: „Mégis, ha okosan, az evangélium szellemében irányítják, sok értéket rejthetnek magukban ... 27
