Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Godfried Danneels: A „szekularizált“ Európa evangelizálása

épültek a társadalomba s egyben túl nyitottak minden széljárás irányába: min­dig a közép-megoldásokat keresik, liturgiájuk elvont, gyakran elvész a szavak­ban, nem elég eszkatologikusak stb. Ezért részesítik sokan előnybe a kisebb­ségi, szélsőséges követelményeket támasztó csoportosulásokat, amelyek a tár­sadalom ellen vannak, azt határozottan ostorozzák, s amitől — lelkes prozeli- tizmussal — mindenkit meg akarnak menteni. A közeli vég reményében minden erejüket a jövőbe fektetik. Tanításuk általában egyszerű és világos, s igényes erkölcsösségük előmozdítja tagjaikban az önazonosság és a személyi érték jótékony tudatosulását. Gyakran sikerül a szekta tagjait átlagon felüli erkölcsi és vallásos szintre emelni. A szerintük túlságosan is raoionalista teológiával szemben egyszerű, „szimplicista“ világnézetet hirdetnek, s ugyanilyen egyszerű feleleteket adnak az emberi lét problémáira. Liturgiájuk kevésbé sztereotip és merev, hozzáférhetőbb szimbólumokat alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik a résztvevőknek, hogy spontánul fejezhessék ki önmagukat. A hagyományos antiklerikalizmusra támaszkodva, laikus vezetőik vannak, s idegenkednek min­denféle papi vagy hierarchikus rendszertől. Híveik minden rétegből és korosz­tályból toborzódnak, s helyet kapnak a társadalmi vagy más státusukkal elé­gedetlenek is (feketék, szegények, nők, tanulók), sőt alkoholisták, kábítószere­sek, idegbajosok, vagy éppenséggel önmagukat magányosnak érző fiatalok, egyszóval mindazok, akik erőtlenek vagy képtelenek valamilyen irányt találni.“ MÁSODIK RÉSZ: EVANGELIZÁLJUK EURÓPÁT! DE HOGYAN? A kórismeret és a talajvizsgálat után (ahol Isten szavát kellene elvetnünk) most magáról az evangelizálásról: — Mindenekelőtt ne felejtsük, hogy az evan- gelizálás nem puszta tükre a talaj vetületének, nem púp a probléma üregeire. A mennyek országa jóval több mint az elvárások és az igények, több mint az emberi ínség és nyomorúság kiváltotta vágyálom. Egyébként is léteznek hamis várakozások, embertelenítő vágyak és halálba vezető ösztönök is. Az evangeíi- zálás felemeli az embert, bár igaz, hogy a kegyelem feltételezi a természetet. Az egyháznak néha tehát korholnia, egyengetnie, javítania és gyógyítania is kell tevékenységével, jóllehet a konkrét emberiséget kell evangelizálnia. Ennél­fogva el kell jegyeznie magát a népek örömével és szenvedésével. — Mire van tehát szüksége az Egyháznak, hogy evangelizálhassa a szekularizált Európát? 1. A metafizika hiánya Elsősorban is határozott és egészséges filozófiára. A világ számos problé­mája és zavara abból ered, hogy napjainkban a filozófiai reflexió szétforgácso- lódik a részletekre szakadó, összefüggéstelen sőt ellentétes rendszerek és módszerek tejútszerű halmazára. A világnak szüksége van arra, hogy újraérté­kelje, módszeresen kutassa és böicseletileg felülvizsgálja az igazságot. Bár jelen problémáink első pillanatra teológiaiak, ténylegesen azonban mindig filo­zófiai természetűek is. Nehezen oldhatjuk meg az emberiség nagy problémáit, ha értelmileg minden szétforgácsolódik, szétmálik, elgyengül. Szinte lehetet­26

Next

/
Thumbnails
Contents