Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Godfried Danneels: A „szekularizált“ Európa evangelizálása

5. Egy másik méreganyag a tudomány hallatlan sikereiből eredő mámor. Ez késztette Európát arra, hogy a kísérleti vizsgálódás módszereit kiterjessze az emberre, a kultúrára, a vallásra, etikára, nevelésre, művészetre, erkölcsre, kormányzatra, államra stb., amellyel végzetes áttétel állt be. „Az embernek ugyanis, ahhoz hogy élhessen és fennmaradjon, szüksége van a tartósságra, szilárdságra, biztonságra, az Abszolútra, — vagyis: a Sacrumra. A technológia és a tudomány világát azonban a gyors és állandó elavulás jellemzi: szüntelenül kérdésessé válnak maguk az elvek, a hipotézisek, a megállapítások. Ezt a relativizmust és pluralizmust nem terjeszthetjük ki az emberre annak a veszélye nélkül, hogy el ne színtelenedjen s el ne fonnyadjon“ (L. Moulin).

6. Ennek az áttételnek másik következménye Európa népességének összeomlása. Kiöregedő társadalomban élünk, amely felhorkan a legelemibb kötelezettségek hallatára, s nyitva áll képzelt enyhülések irányába.

Athén és Róma civilizációja megszűnt, mert nem tartották tiszteletben létük alapelveit: az athéni demokráciából kiveszett az erény, a római pedig megelégedett a „panem et circenses"-szel. Megtagadták azokat a gyökereket, amelyekből kisarjadtak.

„Más a helyzet Európában: kríziseink tulajdonképpen éltető értékeink törvényes szülöttei, csak túlfűtöttek és elszakadtak forrásuktól. A „toximok“, amelyek megmérgeznek minket, géniuszunknak logikájában váltak zabolátlanokká és őrültekké. Nem remélhetünk tehát gyógyulást valami olyan tantól, amely értékeinken kívül esik: természetünk kivetné, vagy elkorcsosodna. De a homeopátia, betegségünk kifejlesztése sem gyógyíthat meg, mert a rák nem irányíthatja saját magát. Van-e tehát más kiút, mint az, hogy az európai értékek visz- szataláljanak forrásukhoz: a transzcendens Abszolútumhoz? Képes-e erre az ember saját erejéből?“ (L. Moulin) — Lehet-e a mai Európának másban reménye mint a második evangefizálásban?

1. „Naroizmusnak nevezem a jelenlegi individualizmust: megszabadult a XIX. században még uralkodó társadalmi és erkölcsi értékektől, kiszakadt mindenféle transzcendentális keretből, s egy zárt világ ürességében, szándékosan választott magányának burájában a személy radikális autonómiájának mítosza élteti“ (L. Moulin).

Hogyan jutottunk el a nyugati civilizáció eme szokatlan és új személyiségének kialakulásához? Tulajdonképpen annak a szabadságnak a terméke, amelynek következtében az egyén kiszabadítja magát minden kötelékből, s ugyanakkor véges igazságokból él. Ahogy J. Hersch írja: „Nincs kapcsolat a szabadság és végesség, a szabadság és az igazság között“.

Ez a szabadság csakis az abszolút szabadság radikális, prometheuszi akarására törhet: az abszolút szabadságra.

Az ilyen személy: a) rendszeresen visszautasít mindent, ami a legkisebb formában is akadályozhatja vagy korlátozhatja „személyiségének" kiteljesedéIV. A nárcisztikus személyiség