Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Godfried Danneels: A „szekularizált“ Európa evangelizálása

III. Az emberi értékek és „toxinjaik“

Az európai civilizáció és kultúra számos alapvető emberi értéket hord mé- hében. Ilyen többek között az ember egyedisége: biológiailag, pszichológiailag és szociológiailag minden emberi lény teljesen egyedi. Ebből következik minden egyes ember méltósága s joga arra, hogy az egész társadalom tisztelje. Szabadságból ered az a jog, hogy az ember megválaszthatja magának konkrét életformáját, s szabadság az alapja az emberek egymás közötti egyenlőségének is, amely kizár minden (vallási, faji, életkori, nembeli stb.) megkülönböztetést. Mindez egész sereg intézményt hozott létre a társadalomban, hogy biztosítsák és formálják ezeket az értékeket.

Közelebbről megvizsgálva látjuk, hogy mindezek a humanista értékek alapjában véve laicizált, polgárjogot nyert és szekularizált keresztény értékek. Ezek az intézmények az ember képességeibe és szabadságába vetett bizalomra épülnek. Ennélfogva törékenyek és állandó megújulást igénylő jelenségek. Ebben rejlik az európai civilizáció nagysága, de gyengesége is.

S ne feledjünk el egy másik szempontot sem. Az európai humanizmus ma már nem épül a keresztény világszemléletre, ahol Isten a teremtő és az értékek végső kezese. Hiányzik a sarkcsillag: az Abszolútom. A transzcendens Abszo- lútumhoz való kötődés és kapcsolat nélkül, magukra hagyatva, az európai értékek és humanista elgondolások természetszerűen választanak ki olyan „méreganyagokat", amelyek lassan megmérgezik az egész szervezetet, s amelyek halálosak lehetnek. íme néhány példa:

1. Az egyesek jogainak elismerése és előmozdítása kötelezettséget teremt a többiekben és az államban. De a személyes jogok biztosítása féktelen és korlátlan individualizmushoz vezethet: az egyén úgy él, mintha semmivel sem tartozna családjának és a társadalomnak. így csúszhat át szabadosságba, anarchiába és nárcisztikus magatartásba a perszonalizmus, „Európa ékessége".

2. Egyre igazságosabb törvényekre épülő társadalmat akarunk teremteni, amelyben minden egyes személy egyenlő. Nem ritkán azonban utópiákba fulladunk, ahol minden különbségtétel ki van zárva. Az egyenlőségből egyenlősdi lesz, amely szürke és halálos monotóniába gyengít és sorvaszt mindent.

3. A haza és őseink földjének természetes szeretete szűk nacionalizmusba férd ülhet. önmagában semmi kivetni való sincs abban, sőt jogos, hogy az emberek az államhoz forduljanak. „De ha minden társadalmi réteg szüntelenül élni akar evvel a jogával, valóságos leviatánt teremtenek az államból, amely talán még nem a .Meilleur des mondes“, se nem ,1984', de nyomorékká teszi a mai embert, aki a jövőben képtelen lesz felnőtt felelősséggel cselekedni" (L. Moulin). A haladás abszolutizálása hasonlóképpen új istent teremthet: Molo- chot, akinek mindent fel kell áldozni.

4. A béke föl-tétel nélküli szeretete helytelen lemondáshoz,vezethet (Et propter vitám, vivendi perdere causas, — mondotta Juvenalis); tarthatatlan passzivitáshoz, nihilizmushoz.

22