Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Godfried Danneels: A „szekularizált“ Európa evangelizálása

Jellemzője a tudományba (mind a természet-, mind pedig a szellemtudományokba, s főleg a szociológiába), a filozófiai reflexiókba és a technikai haladásba vetett határtalan (vallásos!) bizalom. Megrendíthetetlenül bízik az értelem erejében, következésképpen a nevelés hatékonyságában, sőt: minden- hatóságában, amely majd kitermelni a kimondottan tudományra épülő és építő embert.

2. A humanista ateizmus

Következetesen és radikálisan alkalmazza az elvet: Homo homini Deus (Az ember saját maga Istene). Vagyis: Isten pusztán az ember álmainak és képességeinek kivetítése (Feuerbach), elérkezett tehát az idő, hogy ezt az Istent visszahelyezzük „természetes helyére“, az ember szívébe. Ezzel vége lesz minden elidegenedésnek, s Isten teljesen interiorizál ódik. Innét a nagy szabadság és büszkeség érzete, amely igen gyorsan túlfűtött tevékenységre, önteltségre és mindennel szembeni beteges felelősségre vezet (az ember képes mindenre, tehát felelős mindenért). Mindez szükségszerűen „értelmi fáradtságot“ eredményez, amelyet a sziszifuszi munka vált ki, mivel az embernek saját kezével és egyedül kell felépítenie a világot. Ez az ateista humanizmus olyan eljövendő társadalomról álmodik, „amelyben az emberek szabadok, természetszerűen jók s ésszerűek, tökéletesen megszabadultak az elidegenedéstől, Isten és úr nélkül csak maguknak élnek. Prometeusziak, luoiferiek, szabadok!“ Világos, hogy ebben a humanizmusban Isten halála nem probléma: Isten egyszerűen fölösleges.

3. Visszahatásból eredő ateizmus

Eléggé elterjedt, felszínes és — úgy is mondhatjuk: kisebb kaliberű ateizmus. Az egyházra, mint szervezetre, a papok és főpapok mindennapi életére vonatkozó, homályos eredetű emléktöredékek táplálják. Legfőbb okát valószínűleg abban kell keresni, hogy az egyház a XIX. század folyamán elhanyagolta és magára hagyta a proletariátust, amely osztály — árvaként — egy „fogadott apa“, az antiklerikális szocializmus felé fordult.

4. A praktikus ateizmus

Minden korban létezett, jóllehet egyes századokban gátat vetett neki a társadalmi nyomás. Az ember minden időben élvezte a múlandó és röpke életű javakat, a lelki restséget valamint a nemtörődömséget a döntő kérdésekben, — kivéve talán halála óráját. A pogányság újra meg újra felütötte fejét. Ma a fogyasztó társadalom praktikus ateizmus — a ,panem et circenses' élvezetei közepette — miért törődne olyan tanítással és erkölccsel, amely>óvja ennek a csodás világnak a veszélyeitől? A .mindent, de azonnal' kultusza ez, vagy pedig a sürgős felejtésé, ha valami szenvedést kellett tapasztalnia.

1 A tudományos ateizmus

20